A férfiakhoz hasonlóan a hölgyeknél is a 200 hát zárult pozitív élményekkel a hatodik nap délelőttjén: Szabó-Feltóthy Eszter és Burián Kata is továbbjutott. A legjobban Szabó Szebasztián ment, aki új fő számában, 50 gyorson 2. idővel került a középdöntőbe.
A kétszáz hát tűnik az új sikerágazatnak, legalábbis ami a továbbjutásokat illeti: a Kovács-Kós duó után Szabó-Feltóthy Eszter és Burián Kata is hozta a középdöntőt, vb-újoncunk a 9. idővel, Kata 16-ikként, de relatíve biztosan biztosította be magának az esti rajtot.
Eszter a maga csodálatos egyedi stílusában még azt megosztotta a média képviselőivel, hogy az egész családja a Művészetek Völgyében, hajnalban ezt az úszást nézte Kapolcson. „Most őszintén, az úszás is nem olyan, mint a művészet? Van-e szebb emberi sporttevékenység egy kétszáz hát leúszásánál?” – lamentált kiválóságunk, aki elárulta, nagyon nem volt könnyű hat napig várni a bemutatkozásra, úgyhogy igencsak elégedett a bemutatkozással.
Ugyanígy érzett Burián Kata is: „Korábban mindig volt ötven és száz is előtte, furcsa volt rögtön a kétszázzal kezdeni. Én úgy érzékeltem, hogy sokkal jobb helyen vagyok, még ki is engedtem a harmadik ötvenen, mondván, belefér, hogy tartalékoljak kicsit, így jött össze ez az idő és helyezés, azaz nagyon sok van még bennem, nagyon bízom benne, hogy innen is meglesz a döntő.”
Szabó Szebasztián megmutatta, hogy valóban az 50 gyors a fő száma – a második legjobb időt úszta. „Nem volt könnyű elengedni azt, ami az ötven pillangón történt, mert hiába a gyors a fő számom, mert ez az olimpiai szám, azért a pillangót nagyon szerettem, és azért jobbat akartam ott. De ez a múlt, most arra figyelek, hogy meglegyen a döntő, és ott valami jó idő.”
A délelőtt többi szereplői közül Késely Ajna biztató úszással lett 10. 800 gyorson Fábián Bettinek viszont már nagyon fájt ez a táv, ráadásul a kedvese, Betlehem Dávid által az úszás után felkínált dinnyés ízesítésű bagel szerinte „még rosszabb volt, mint ez a nyolcszáz.” Ajna viszont arról beszélt, hogy „ahhoz képest, ahol tavaly tartottam, ez teljesen más érzés. Kilenc másodperccel jöttem jobbat, mindössze fél év közös munka után – nagyon hiszek abban, itt van a szívemben, hogy ismét úgy tudok úszni az olimpia előtt és majd Párizsban, mint korábban.”
A férfi 4×200-as gyorsváltónál viszont ismét rá kellett ébrednünk, milyen rettenetesen felgyorsult a mezőny: tavaly júniusban 7:07.46-tal a harmadik helyen kerültünk a fináléba, ahová 7:10 volt a küszöb, (este pedig egy hősies 7:06.27-tel végeztünk ötödikként). Most a döntőbe 7:07.74 volt a belépő – hasonló időre Milák Kristóf nélkül eleve kisebb esély mutatkozott; ráadásul a korábbi motorok, a római Eb-n aranyig száguldó Németh Nándor, Márton Richárd, Holló Balázs hármas sem hozta a tavalyi 1:46-47-es úszásokat. Rasovszky Kristóf – aki még a kaposvári ob-n tűzte ki magának, hogy be akar kerülni ebbe a váltóba – egyáltalán nem lógott ki a maga 1:47-es utolsó kétszázával, de a 7:11-es összesített idő csupán a 15. helyre volt elég ezúttal. „Ha itt van Kristóf, és ugyanúgy jön egy 1:44-et, mint a vébén és az Eb-n, sajnos az sem mentette volna meg most a csapatot, ezt a mérnöki agyammal gyorsan kiszámoltam – fejtegette Rasovszky Kristóf. – Komolyan gyorsult a mezőny, ide 1:46.5-ös átlag kellett volna, ez pedig ma nem volt meg nálunk.”
