2022-ben minden világversenyről éremmel térhettek haza versenyzőink. Ahogy mondani szokták, a győzelmet nem kell megmagyarázni, azonban a tavalyi év sikereinek számtalan olyan tényezője van, ami mellett nem szabad elmenni. Prof. dr. Sós Csaba szövetségi kapitánynak 2022-ben rengeteg dolga volt, néha meglepően választott, ami a legtöbb esetben bejött. Évösszefoglaló interjú a szövetségi kapitánnyal, Sós Csabával.
Még sohasem volt ilyen jó éve a magyar úszósportnak!
Persze, ez egyértelmű, hiszen utánpótlás és felnőtt korosztályban is volt világ- és Európa-bajnokság, ami még nem igazán fordult elő. Viszont a legfontosabb az, hogy minden hosszúpályás világversenyen volt magyar aranyérem. Volt egy hazai rendezésű vb, amibe a MÚSZ iroda majdnem „belepusztult”, mert annyit dolgoztak. Ez egyértelműen világrekord, hiszen 3 hónap alatt rendeztük meg a földkerekség ötödik legnagyobb sporteseményét.
Versenyekből és szerencsére érmekből sem volt hiány ebben az évben.
Van okunk az örömre, de hátradőlni egy pillanatra sem szabad. Tény, volt arany egyéniben, váltóban, arattak az ifik a junior Eb-n, illetve a vb-n is Peruban, az EYOF-on is szép eredmények születtek.
Minek köszönhető az, hogy minden világversenyen érmet nyertek úszóink?
Egyértelműen annak, hogy baromira jó edzőink vannak. Ha a legjobb gyorsúszónk egy percet tudna száz gyorson, akkor hiába válogatnék, abból nem lenne ütős csapat… Sok nagyon jól képzett edzőnk van, akik ezerrel dolgoznak, reggeltől estig – csendben. Nem mindenki ismeri az összes mester nevét, hiszen egyre több műhely erősödik meg és emellett a korábban is sikeres egyesületek továbbra is prosperálnak.
Emiatt egyre több új név szerepel az élmezőnyben, de azért a régi nagyok is hozzák még az eredményeket.
Nem mindenki ugyanúgy éli meg azt, hogy egy erős generációváltás zajlik. Az idősebbeknél sem mindenki úgy reagál erre, ahogy ez egy kívülállónak természetes lenne – ami egyébként érthető. Van, aki nehezebben lendül túl ezen. Viszont idén mód volt arra, hogy kipróbáljunk olyanokat is, amiket korábban nem. A 4×200 férfi gyorsváltó a tavalyi budapesti világbajnokságig még nem tudott felállni felnőtt versenyen erős felállásban, mert a program nem engedte. Milák Kristófot eddig nem tudtuk beletenni a váltóba, mert az egyéni versenyszámai előnyt élveztek – ez természetes, hiszen nyerjen előbb ott, aztán majd váltóban is megmutathatja. A 200-as váltó teljesen más, mint a százas, ezt még én is tanulom. Az Európa-bajnokságon már látszott a csapat fölénye, ott már cserélni is tudtunk a délelőtti felálláshoz képest, így győzni tudott a férfi váltó.
Miben más a 4×200, mint a 4×100-as váltó?
A százasnál leússza reggel, majd este is ugyanazt az időt tudja, vagy jobbat. 200-nál már más a helyzet, ott nagyon kevesen vannak, akik ugyanazt, vagy jobbat tudnak úszni, mint délelőtt. A legnagyobb nemzetek majdnem az egész csapatot kicserélik a délutáni döntőkre, mi eddig ezt nem tudtuk megtenni. A női váltónk is egyre erősebb, ott már a juniorok teljesértékű csapattagok lettek.
A budapesti világbajnokságon azért meglepetés volt, hogy a lányok a 4×100-as gyorsváltóban is döntőbe jutottak.
A hölgyeknél elég éles próbálkozások voltak. A 4×100 női gyorsváltó világbajnoki döntőt úszott, amelybe Molnár Dórit tettem be utolsó úszónak. Őszintén, azt gondoltam az előfutamok alapján, hogy közünk nem lesz ahhoz, hogy előrébb kerüljünk, de Dóri elképesztően nagyot hajrázott a végén, így csak két századdal maradtunk el a hetedik helyezett hollandoktól.
Ugyanilyen próbálkozás volt, amikor az Eb-n Ábrahám Minnát beraktam utolsónak a 4×200 gyorsváltó döntőjében, ahol majdnem két másodperccel úszott jobbat, mint az egyéni csúcsa. Szerencsére volt lehetőségem kipróbálni új versenyzőket felállásokat, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az edzők elképesztő munkát végeznek.
Az ifjúsági korú úszók kezdenek már a felnőttek között is kibontakozni.
A női részleg kezd erősödni – Pádár Nikolett, Ábrahám Minna, Molnár Dóra már a felnőttek között is letették a névjegyüket. Ez a hármas komoly fizikummal rendelkezik, bennük még nagyon sok van, kérdés, hogy ezt ki tudják-e hozni magukból. Nekik az idei az az év, amikor láthatóvá válik, hogy a felnőttek között is meghatározóvá válnak-e.
2022 talán még bizonytalanabb év volt, mint 2021, de sikerült minden téren szuperül kijönni belőle.
Lehetett volna ez az egész év egy nagy kapkodás. De az edzőink rendkívül jól alkalmazkodtak ehhez. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy ha különleges, nem várt helyzet elé kerül a magyar úszósport, az edzőink alkalmazkodóképességének és tudásának köszönhetően jobban jövünk ki belőle, mint más nemzetek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ez egy átlagosnál sikeresebb év volt.
A magyar úszósportban az a bizonyos léc mindig magasan van – a közvélemény azért a kettőnél több érmet remélt a világbajnokságról.
Nem kell kertelni, én is többet reméltem. Voltak olyan versenyzők, akiknek nem úgy jött ki a lépés. Különösen fáj, hogy egyik váltónk sem tudott érmet nyerni. Nagyon közel volt az éremszerzéshez Kenderesi Tamás, Hosszú Katinka is 400 vegyesen – Katka negyedik helye ennyi idősen óriási dolognak számít. Rengeteg döntős versenyzőnk volt, az egészet nézve ez egy sikeres vb volt, még akkor is, ha egy picit több éremre számítottunk.
Mindig azt mondják, hogy a Milákot vegyük le. Ne vegyük le, hiszen ő van és lesz is! Bár megjegyzem, ha őt levesszük a jegyzőkönyvről, akkor ott van Kenderesi, aki bronzérmet nyert volna. Pont úgy, ahogy az olimpián is. Érmünk lett volna a vb-n és az olimpián is, még akkor is, ha nincs Milák Kristóf. De van és ez a lényeg!
A római Európa-bajnokságon rengeteg érmet nyertek úszóink, az éremtáblázat dobogós helyén végeztünk.
Nem szoktam ekkorát tévedni. 8-10 érmet vártam az Eb előtt és 15 érem lett belőle. Ki számított arra, hogy a váltóink közül három érmet nyer, hogy Kovács Benedek ezüstérmet nyer, vagy arra, hogy Márton Ricsi ezüstöt nyer 200 pillangón? Kós Hubert 200 vegyes aranyérme is meglepetés volt, főleg úgy, hogy arról a számról nem hiányzott senki, szoros verseny volt. Nekem is kellemes meglepetés volt ez az Európa-bajnokság és úgy összeségében ez a 2022-es év.
