Hatodik és hetedik hely – volt jobb, meg lesz is remélhetőleg, akár már itt, Ostiában is; mindenesetre a nyitóverseny, a férfi 5km nem feltétlenül sikerült úgy, ahogy szerettük volna, és bár az első nyolcban végezni egy Európa-bajnokságon messze nem szégyellnivaló kategória, ám Rasovszky Kristófnál és Betlehem Dávidnál ennél már jóval magasabban van a léc.

 

Két nap folyamatos halasztás és programalakítás után végre nekiiramodhattak a nyíltvizesek a tengernek itt, Ostiában – ahhoz képest kifejezetten simának tűnt a víz, amilyen az elmúlt napokban volt, legalábbis ott, ahonnan az úszóknak indulniuk kellett. Azért amíg a bemutatástól a célig eljutottak, az félig-meddig Tom Hanks A Számkivetett című filmjét idézte, a sekélyebb részen ugyanis betyáros hullámokon kellett átvágniuk magukat, amíg beküzdötték magukat a pontonhoz; ám a rajt így is a vízből történt, mert azért odakint sem feszített víztükör várta az 5km résztvevőit.

 

A férfiverseny első fele még biztatóan alakult (a lányoknál a 10km és a 25km-en vannak indulóink, a legrövidebb távon nem volt), elvégre Rasó és Dávid is a legott élre törő olasz címvédő, Gregorio Paltrinieri mögött haladt. A második körben aztán kezdett átrendeződni az élboly, a mieink kissé hátrébb szorultak, és mire a harmadik, utolsó etapra fordultak, a viadal egy olasz-francia különcsatává alakult, míg Rasóék nem tudták ugyanolyan hatékonysággal lovagolni a hullámokat, mint az olaszok és a franciák párosai.

 

A vb-követő betegséghullám nyilván nem segített – ahogy mesterük, Szokolai László fogalmazott: sikerült azért visszahozni őket, de nem életük csúcsformájában érkeztek ide –, meg az sem, hogy az a rémesen kevés idő, amit a tengerben tölthettek néhány nappal ezelőtt edzésjelleggel, semmire nem volt elég. A pályát nem tudták kitűzni a szervezők az időjárás miatt, így a versenyzők nem tudták megismerni, hol, milyen hullámokra kell figyelni, és így tovább.

 

Nyilván nem véletlen, hogy épp az a három zárt az élen, aki itt edz Ostiában: Paltrinieri és Acerenza évek óta itt él – a parton van az olasz szövetségi helyi edzőközpontja ötvenes medencékkel –, illetve a francia Mart-Antoine Olivier, aki az olimpiai csalódást követően döntött úgy, hogy bekéredzkedik hozzájuk felkészülni, így ő is megismerte a vadvízi viszonyokat. (Paltrinieri egyébként ezt el is mondta: a tapasztalat sokat segített ilyen előzmények után, hogy gyakorlatilag a mezőny tagjai nem igazán edzhettek a tengerben.)

 

Azaz éremre most nem volt esély, maradt a 6. hely Rasónak, a 7. Dávidnak, és a morcosság, elvégre ők mindig mindenütt sokkal jobbat akarnak. Kristóf azt magyarázta, hogy mivel a Balaton-áútszást követő vírusfertőzésben veszített másfél nap alatt 4 kilót, akár boldog is lehetne a mostani helytállással, mégsem az, és hogy még jobban kell figyelniük egymásra úszás közben.

 

„Sokkal bosszantóbb volt számomra az elmúlt napok bizonytalansága, amikor az ember azt érezte, hogy a szervezőknek mindegy, lesz-e verseny, vagy sem. Szerencsére ez is megoldódott. Annak külön örülök, hogy mégis lesz csapatverseny, amiatt meg nem aggódom, hogy délelőtt tíz kilométert úszunk, délután meg váltózunk, mindenki így csinálja, aki pedig a szombat délutáni huszonötös mezőnyből vet be valakit, ugyanúgy fáradt embert indít: a vasárnapi csapatverseny során egyetlen váltóban sem lesz friss ember” összegzett olimpiai ezüstérmesünk.

 

Dávidnak kellett némi idő, míg túltette magát a történteken, aztán kissé bosszús ábrázattal így értékelt: „Nem keresek kifogásokat, ott kell maradni az élen már az elején, mert hátrébb úszni már borzalmas. Mindenki rajtam akar átgázolni… Még tapasztalatlannak érzem magam a felnőttek között, sokszor van, hogy nem tudom, mikor mit kellene csinálnom. Tanulok folyamatosan. Azért annak örülök, hogy ott voltam a legjobb nyolc között, de úgy érzem, ez lehetett volna sokkal jobb is.”

 

Javításra rögtön vasárnap délelőtt lesz lehetőség, amikor jön a királykategória, a 10km.