Bármennyire is fáj a szívünk, elérkeztünk az úszóviadal zárónapjához – a délelőtti villámprogram során a két 400 gyors szerepelt az előfutamokban: a hölgyeknél Fábián Betti 3. (!), Késely Ajna pedig a 7. idővel kvalifikált az esti döntőkbe, Mihályvári-Farkas Viki egy 9. hellyel zárta le amúgy parádés római szereplését. A fiúknál Zombori Gábor és Mészáros Dani (FTC) vett még egy utolsó nagy lendületet ugyanezen a távon, ám messze (22. és 26. hely) jártak az ígéret földjétől. Mindez azt jelenti, hogy Betti és Ajna mellett Kós Hubinak (200m vegyes) és Jakabos Zsunak (200m pillangó) szurkolhatunk 18 órától.
És hogy így a zárónapon se maradjunk Milák Kristóf nélkül, a férfimezőnyben az első hat nap során a legtöbb érmet (ötöt: 3 arany, 2 ezüst) gyűjtő világklasszis a MÚSZ és saját támogatója, az Arena exkluzív klubjának vendége volt, ahol „kedvenc” időtöltésének áldozott egy órán keresztül: találkozott a nemzetközi és a magyar sajtó képviselőivel.
„Tudjátok, hogy mennyire szeretem ezt… – mondta nevetve. – De mára megtanultam kezelni a média érdeklődését, a népszerűséget, korábban tényleg tehernek éreztem, most azért már hozzászoktam, és talán használom is.”
Valóban becsülettel állta a rohamot Kristóf, és nagyon megfontoltan válaszolgatott minden egyes kérdésre, azaz nem panelekkel, odavágott félmondatokkal tudta le a szeánszot. Többek között arról beszélt, „hogy számomra az úszásnemek és a távok elsősorban eszközök, amelyek révén megmutathatom a tehetségemet, a tudásomat. Maximalista vagyok, aki csak azt keresi, miként fejlődhet még inkább. Ezért bővítem a programot folyamatosan, mert számomra a fejlődési görbék a legizgalmasabbak. Amit itt láttok, egy Európa-bajnokságon, vagy a világbajnokságon Budapesten, az csupán a végeredménye ennek a folyamatnak – én azt az utat élvezem igazán, ami idáig vezet.”
Mint mondta, ő ebből meríti a motivációt, mert tény, hogy kétszáz pillangón már mindent elért, azaz itt kizárólag a darabszám bővíthető (érmeké, világcsúcsoké, természetesen a szent cél az 1:49), ám ott van a két gyorsúszó-táv, ahol nagyon komoly tervei vannak, „és tartogatok még meglepetéseket a következő szezonra is.”
Erről egyelőre nem árult el többet, mint ahogy arról sem kívánt beszélni, hogy hol és mivel tölti majd a szabadságát (aktív kikapcsolódással), azt ugyanakkor elárulta, hogy bár Virth Balázs egyhónapos szabit irányzott elő, szerinte „ez túl sok”, azaz nem kíván négy hetet pihenni (amúgy is képtelen csak úgy lógatni a lábát), mert „nem szeretném, hogy leépüljön bármi, amit az elmúlt időszakban kőkemény munkával felépítettünk.”
Amit láttunk tőle ezen a nyáron a vébén és itt (két aranyérem és világrekord Pesten, három aranyérem, országos csúccsal megszerzett ezüst 100 gyorson), ahogy jár s kel, a beszéde és a testbeszéde egyaránt azt mutatja: a világ valaha volt egyik legjobb úszója épp most lép be abba az életszakaszba, amikor a teljesítőképessége csúcsára jut.
Az igazi vihar még csak ezután esedékes.
