Milák Kristóf és a rövidpálya egyelőre az ismerkedési szakaszban tart, és – akárcsak ugyanebben a fázisban régebben a mellúszás legnagyobb királya, Adam Peaty – olimpiai bajnokunk még küzd a 25-ös medence kihívásaival, ennek jegyében 200-on ezúttal ezüstérmesként zárt. Ám nála is jobban el volt kenődve Kós Hubert, aki fantasztikusan jött 200 vegyesen, ám az új junior Európa-csúcs sem volt elég a dobogóhoz.
Akad néhány különleges világklasszis, aki nagypályán magasan a világ fölött áll, mert olyasmit tud, amit senki más – ám a 25-ös medencében küszködés az életük. A jelen sztárjai közül Adam Peaty tartozik ebbe a kasztba: ötvenesben 2014 óta soha, sehol nem verték meg 50-en és 100-on; rövidpályán viszont elég sokszor legyőzték, különösen uralkodásának első szakaszában. Pontosan ugyanazon okból, ami miatt Milák Kristóf is szenved egyelőre: mindketten az úszótechnikájukkal verik kenterbe a mezőnyt. Az ötvenes medencében olyan mozgássorozattal mennek, amivel egy idő után képtelenség tartani a lépést, ám hogy ez domináljon, ahhoz kell 35-40 méter, ahol olyan sebességre gyorsulnak, ami egy fokozattal van mindenki más fölött. Rövidpályán mindez sehogysem jön ki: mire elérnék a csúcssebességet, jön a fal, a forduló, azaz a felpörgő fázis kezdődik újra. (És viszont: egy sor kiválóságot ismer a sportág, aki 25-ösben nagyon élt a fordulók miatt, a nagypályán viszont nem hagytak nyomot.)
Kristóf tizenévesen egyébként is annyit versenyzett év közben, hogy nyugodt szívvel hagyhatta ki a rövidpályás viadalokat 2017 és 2019 között; inkább már pihent és a következő nagyobb feladatokra készült, országos bajnokságokon pedig minden másban indult, csak az év közben „rojtosra” úszott pillangón nem. Azaz korábban nagyjából semmilyen tapasztalatot nem gyűjtött, nem véletlen, hogy 21 esztendősen most jött el élete első rövidpályás Eb-jére.
És hát ezúttal a 200-on üvöltött, mennyire nem hangolódott még rá erre a műfajra: ma az olasz Alberto Razzetti mind a négy ötvenes szakaszon jobbat úszott nála, miközben Kristóf sehogysem volt képes valamiféle sebességet „építeni”. Ideje, az 1:51.11 mindennél többet mond: egy századdal gyengébb, mint az idei legjobb nagypályás ideje a májusi Eb-ről, holott aki 1:51-et tud ötvenesben, annak az 1:49 móka-kacagás – elvben. Ám sem százon, sem kétszázon nem tudta „átkonvertálni” azt a fullasztó fölényt, amivel a többiek fölé nő ötvenesben.
Mindenesetre álljon itt Kristóf összegzése: „Nem nagyon beszélhetünk versenyről, mert az első százon begörcsölt a lábam… A jelenlegi állapotomban, meg abban a hangulatban, amilyenben most vagyok, ez volt a legtöbb. Ezüstérmet szereztem, nem olyan rossz ez, szerintem nincs miért aggódnom. Meg kell tanulnom rövid pályán úszni, hogy ugyanolyan ösztönösen csináljam itt is a kétszáz pillangót, mint az ötvenes medencében.”
Amúgy a magyar csapat kezd egyre „tokióibb” formába lendülni (sajnos, ez nem Kristófra vonatkozik), elvégre tovább sorjáznak a negyedik helyek, akárcsak az olimpián. A napi „épphogynem-dobogós” Kós Hubert lett – és tán ez volt az eddigiek között a leginkább szívszaggató, elvére 200 vegyesen az új junior Európa-rekord (1:52.87) sem volt elegendő az éremhez. Hubi szenzációsan ment, féltávnál a felnőtt-csúcsnál is jobban állt, ám mellen még egyelőre nem tudja azt, amit a „nagyok”, a végén pedig gyorson az utolsó utáni tartalékokat mozgósította, ám végül Razzetti (nem kedveltük meg ma) 12 századdal előbb érintette a falat.
„Az ember nem nagyon szokott elégedetlenül kijönni a medencéből egy junior Európa-rekord után, velem most mégis megtörtént ez – mondta aztán Hubi. – Azt hittem, ha bemegyek 1:54 alá, azzal meglehet az érem, jobbat jöttem ennél egy másodperccel, és még ez sem volt elég a dobogóhoz. Amikor felnéztem az eredményjelzőre, nem hittem el, amit látok… Azt nem gondoltam, hogy ilyen jó időre leszek képes, úgyhogy inkább erre fókuszálok innentől, mert azért ebből a döntőből jóval több pozitívumot viszek magammal, mint negatívumot. Ha nem azt nézzük, hogy azért mindenki az éremre hajt, akkor akár azt is mondhatnám, hogy ez egy elképesztő úszás volt, jó mutató a felkészülésem kapcsán és a jövőre nézve is. És ha úgy nézem, lépkedek előre, hiszen a májusi nagymedencés Eb-n az ötödik voltam, itt, Kazanyban már a negyedik… A decemberi rövid pályás világbajnokságon ezt az időt kell tovább javítanom.”
Vigasznak, mint Kazanyban általában, jött Szabó Szebi, aki új Eb-csúccsal (22.00) ismét csak a legjobb idővel lett döntős ezúttal kedvenc számában, 50 pillangón – és Ugrai Panna is szépen kitett magáért, hiszen a 6. idővel finalista 200 vegyesen. Zárásként a programba első ízben bekerült női 1500 gyors fináléjában a beugró Fábián Bettina remek teljesítményt nyújtva a 7. helyen végzett.
