A római mérleg egészen elsőrangú: az erősen megfiatalított csapat a második helyen zárt az éremtáblán 15 éremmel (5 arany, 7 ezüst, 3 bronz) – meglett a 100. magyar úszóarany, sőt, sikerült megszerezni a 250. úszóérmet is (jelenlegi mérlegünk 1926 óra, csak úszásban: 104 arany, 89 ezüst, 63 bronz, mindösszesen 259 dobogós helyezés). Miheztartás végett: az oroszok (szovjet terméssel együtt) és a németek után Magyarország a harmadik úszónemzet, amelyik belépett a 100-as klubba (azaz 100-nál több aranya van) – erre még az olaszoknak, a franciáknak és a briteknek is várniuk kell, ráadásul nem keveset. Sose feledjük: a zsenik földjén járunk a Kárpát-medencében!

 

Viharos jókedv uralkodott a zárónapi finálékat követő csapatfotózáson, a dobogó környékén. Ami ismerős hely volt a csapat csaknem felének: ellentétben a világbajnoksággal, ahol ugyebár érmes képet csak Milák Kristófról lehetett készíteni a Duna Arénában, itt 16 versenyzőnk vehetett át valamilyen medáliát. Persze, egy Eb nem a vb, ám itt is úszni kellett a pódiumért, merthogy egyetlen helyezést sem adtak ingyen.

 

Ennek megfelelően régen látott felszabadultság uralkodott a „piros hadseregben”, úgyhogy Verrasztó Dávid belépett a felbújtó szerepkörébe – „valakit csak be kéne dobni” –, Milák Kristófnak pedig megtetszett az ötlet, kisvártatva a rajtkövekhez csalta erőnléti edzőjét, Zala Györgyöt egy közös fotó erejéig (jól festett, hozta mind az öt érmét), aztán Márton Ricsivel megoldották, hogy mesterük hamarosan a Foro Italico ötvenesében kössön ki. Gyuri – olimpiai bronzérmes kenus 1996-ban! – vette a lapot, még tetszett is neki, hogy a srácok pont őt választották ki; végül is a győztesek edzőjét szokás vízbe dobni ugyebár a pólósoknál. (A szakmáról pedig annyit, hogy Kristóf a délelőtti sajtóbeszélgetésen kijelentette: Gyuri olyan szakmai ugrást hozott a szárazföldi felkészülésébe, hogy csakis vele kíván dolgozni ezentúl is, „akinek szüksége lenne rá egy-egy órára, annak is tőlem kell elkérnie!”)

 

Az Eb-n egyébként alapból minőségi ugrást láttunk egy héten át: 10 százalék alatt maradt azoknak a versenyzőknek a száma, akik az előfutamban ragadtak, és ebbe már beletartoznak azok is, akik az „egy nemzet, két továbbjutó” szabálynak estek áldozatul (azaz bár kvalifikáló helyen zártak, mégsem léphettek tovább, mert akadt náluk két jobb honfitárs).

 

Tény, érmek, pláne aranyak szempontjából akadt ennél jobban sikerült egy hetünk, tíz évvel ezelőtt a debreceni (9-10-7), illetve a 2016-os londoni (10-4-6) – ám ne feledjük: azokon a viadalokon a pályafutásuk csúcsán járó világklasszisok szállították szakmányban a medáliákat, egyszerre többen; Debrecenben Cseh László, Hosszú Katinka és Gyurta Dániel, Londonban Cseh, Hosszú és Kapás, fejenként 3-4 arannyal szállva be a közösbe.

 

Most természetesen Milák Kristóf vitte a prímet – 5-ös éremtermésénél a férfiak között csak az olasz hátúszó, Thomas Ceccon szerzett többet, 6-ot –, ugyanakkor az egyéni számokban senki sem tudott háromnál többet vinni, és senki sem tudott három egyéni aranyat nyerni, a két arany-egy ezüst kombó volt a legjobb, így Kristóf, Ceccon és a hollandok kiválósága, Marrit Steenbergen emelkedett ki a mezőnyből (utóbbié a legjobb termés, megint csak a váltóknak hála: 7-szer állt dobogón).

 

Ám Kristófnak akadtak társai is, avagy Mihályvári-Farkas Viki és Kós Hubi pályafutásuk első felnőtt Európa-bajnoki címét szerezték, de szintén most sétálhatott ki először „önálló” eredményhirdetésre Kovács Benedek (200m hát ezüst), Márton Richárd (200m pillangó, ezüst) és Molnár Dóra (200m hát, bronz).

 

S miközben a 2017-es indianapolisi junior vb hősei közül például az akkor győztes 4×200-as fiú gyorsváltó immár „férfiként” a felnőttek között is nyerni tudott (amúgy, akárcsak öt éve a junioroknál, most is érmes lett mindkét férfi gyorsváltónk; jelentkezzen, aki hasonlóra emlékszik bármelyik világversenyről!), azért még a 2005-ös budapesti junior Eb-n először villantó nagy generáció utolsó, „kifelé menő” tagjai is megmutatták: bőven van élet túl a harmincon is.

 

Az egész úszómezőny második legidősebb tagja, Verrasztó Dávid (18 nap van közte és az olasz Scozzoli között), percekkel a 34. születésnapja előtt lett újra érmes – már 2018-ban is rekordnak számított, hogy 30 évesen győzött, avagy ezt a számot addig sosem nyerte meg nagy viadalon senki, akinek az életkora 3-assal kezdődött; most viszont hatodszor állt dobogóra, ami példátlan a 400 vegyes Eb-históriájában (arany: 2014, 2016, 2018; ezüst: 2010, 2012, 2022), meg az is, hogy valaki 12 év különbséggel nyerjen érmet.

 

Aztán ott van a Jakabos Zsuzsanna-Hosszú Katinka duó: ők beállították Cseh László részvételi rekordját, elvégre mindketten 10. nagypályás Európa-bajnokságukon vettek részt, és innen sem távoztak üres kézzel: Zsu egy ezüst és egy bronz, míg Katinka egy bronz társaságában indult haza az Örök Városból (így áll most 25 Eb-éremmel; ez minden idők legjobb magyar kollekciója, és a harmadik legjobb a viadal történetében).

 

Miután az elmúlt négy Eb-n az 50 és 100 mellett behúzó brit legenda, Adam Peaty nem jött el Rómába, még legalább négy évig Hosszú és Cseh győzelmi szériái számítanak a legjobbnak (Laci mindkét vegyes távon 5-ször győzött egymás után, míg Katinka 200-on). Ezen az Eb-n hárman eredtek a nyomukba, köztük Milák Kristóf, aki zsinórban harmadszor nyerte meg a 200 pillangót (plusz két olasz hölgy, Simona Quadatella 800 és 1500 gyorson, Margharita Panziera 200 háton).

 

Kristóf egy következő sikerrel beérheti a német legendát, Michael Grosst – ő 1981 és 1987 között nyerte meg a 200 pillangót, és az Eb-történelemben ő volt az első, aki bármilyen távon négyszer győzött zsinórban. Azzal, hogy Milák két egymást követő viadalon csinálta meg a 100-200 duplát, az Albatrosz egyik rekordját már beállította.

 

Sós Csaba szövetségi kapitány mindenesetre kijelentette, hogy a generációváltás egyik újabb állomásán vagyunk túl sikeresen: „Aki az eredményeket elemzi, az ne feledje, hogy a tavalyi Eb-n győztesek közül nem úszott Kapás Bogi, Hosszú Katinka és Szabó Szebi pedig formán kívül versenyzett – mégis ugyanannyi aranyérmünk lett, mint tavaly Budapesten, mert a fiatalok a helyükre léptek, ezentúl bejöttek olyanok, akik sikerében tán csak titokban, vagy még úgysem reménykedtünk, illetve felhívnám a figyelmet, hogy három váltónk is érmes lett, ami óriási eredmény.”

 

A mester, akinek a szeme továbbra is csalhatatlan – a bukaresti junior Eb-n megmondta, hogy a budapesti vb-n két aranyat nyerő Popovici-on látszik: Rómában fog robbantani –, nem tagadja, hogy azért egy Eb nem egyenlő a világbajnokság mezőnyével, azaz ennek fényében kell a mostani eredményeket értékelni, és egy pillanatra sem szabad hátradőlni. Viszont a károgóknak, akik szokás szerint mindig tudnak valami méretes marhaságot mondani, a maga utánozhatatlan stílusában válaszolt: „Azoknak üzenném, akik azzal jönnek, hogy jó, de mi lenne, ha nem lenne itt Milák Kristóf – hogy akkor Márton Ricsi lenne az Európa-bajnok!”

 

A római Eb éremtáblájának élcsoportja

 

ITA     13        13        9          35

HUN   5          7          3          15

GBR   4          5          6          15

NED   4          1          6          11

SWE   4          1          1          6

 

Eb örökrangsor (úszás)

 

RUS    140      113      97        350

GER    128      112      110      350

HUN   104      89        63        259

GBR   73        91        112      276

ITA     76        91        106      273

 

Hasonló bejegyzések