Az éremhajrá méltó volt a csapat egész heti teljesítményéhez: újabb négyet tettek a közösbe a lányok. Molnár Dóra óriási úszással nyerte a 100 hátat, Ábrahám Minna félelmetes hajrával második lett 200 vegyesen, Pádár Niki minden erejét összeszedve előbb bronzot hozott 400-on, majd negyedórával később extázisban úszva, százon egy teljes másodperces hátrányt ledolgozva behozta másodiknak a vegyesváltót (így ő és Molnár Dóra 6-6 érmet szerzett, közte 4-4 arannyal). Mindez azt jelenti, hogy Magyarország végzett az éremtábla élén: 6 arannyal, 5 ezüsttel és 3 bronzzal – erre először és utoljára a 2005-ös budapesti junior Eb-n volt példa.
Molnár Dóra hamar csapattársa, Pádár Nikolett után eredt: száz háton egészen briliáns versenyzéssel ért elsőként a falhoz; mindössze két századdal nyert, azaz Fortuna is fogta a kezét, de ahogy fordult, ahogy megint a delfinezéssel eltüntette a másfél méteres hátrányát, majd a végén lefiniselt mindenki mást… Igazából a francia Moluh tűnt a legnagyobb ellenfélnek, aki az 50-et nyerte magabiztosan, neki ráadásul az egyéni csúcs is sokkal jobb; a medencében viszont egyedül az számít, hogy aznap ki a leggyorsabb, és Dóri ma mindenkit lepipált. Amúgy végül a belga Vanotterdijk is lehajrázta a francia lányt, végül őt „nyúlta le” Dóri a falnál 0.02-vel. Ezzel ő is begyűjtötte a negyedik aranyérmét: a két váltó mellett neki is ugyanúgy a 100-200 dupla sikeredett egyéniben háton, mint Pádár Nikinek gyorson; igaz, neki még 100 gyorsról van egy ezüstje is.
Nikinek tehát a négy arany mellé még kellett valami az „ikszhez”, amire 400 gyorson adódott lehetősége. Kétszáz méterig úgy tűnt, mintha elengedte volna az egészet – még a visszaléptetése is felvetődött, mert őt is eléggé ledarálta ez a hét –, ám aztán a táv második felén feltolta a sebváltót, és az utolsó ötvenen már-már az ezüst is elérhetőnek látszott, végül azonban az olasz Vetrano három tizeddel előbb ért a falhoz, a bronzérem azonban így is parádés volt, és még itt sem volt vége a menetnek.
Amúgy a zárónapunk már az első döntő során sínre került: Ábrahám Minna óriási korosztályos csúccsal (2:14.28) másodikként viharzott a célba 200 vegyesen. Tényleg viharzott: a mell után még csupán ötödik helyen fordult, az utolsó ötvenen azonban egészen elképesztő sebességre gyorsult, 30.5-ös gyorsúszása fél-másfél másodperccel volt jobb a riválisoknál, így csak a britek favoritja, Schlosshan előzte meg, de ő sem sokkal.
Akadt még néhány remek teljesítmény: Komoróczy Lora 4. lett 100 háton (44 századnyira került a francia esélyestől), míg a 400-as döntőkben Csuják Lia 8., Mészáros Dániel pedig a 7. helyen végzett.
Utolsó felvonás gyanánt a lányok vegyesváltójában mindenki kipréselte magából a maximumot. Molnár Dóri még egyszer bebizonyította, hogy ő a leggyorsabb háton, aztán Barna Bianka egészen bámulatosan tartotta magát mellen, Komoróczy Lora pedig harmadikként adta át a váltót Pádár Nikinek – más kérdés, hogy ekkor a franciák 1.4-gyel, az olaszok pedig egy teljes másodperccel jártak előttünk. Hogy Niki negyedórával a négyszáz után megoldja ezt, az a csoda kategóriájába tartozott – és mégis majdnem megcsinálta. Az olaszokat leütötte, a franciáknak pedig épphogy marad 15 századnyi az előnyéből, ám ez így is bámulatos produkció volt!
Meg az egész csapaté is: hihetetlen, de igaz, a mai éremterméssel megőriztük az első helyünket az éremtáblázaton, azaz 6 arannyal, 5 ezüsttel és 3 bronzzal a magyar válogatott lett az Európa-bajnokság legjobbja! Ilyenre utoljára 2005-ben, a budapesti viadalon volt példa – és a csapatversenyben elért negyedik hely is igazán remek, elvégre csak a miénknél népesebb olasz, brit és francia küldöttség előzte meg együttesünket a pontok terén.
Nyilatkozatok
Molnár Dóra, 100m hát, aranyérem
„Én úgy jöttem ma ide, hogy meg szeretném nyerni. Tudtam, hogy a többiek is jó idejük van, a francia lány egyéni csúcsa pedig egy másodperccel jobb, de a végén a hajrával sikerült elsőként beérnem. A második ötvenre a delfinemmel tudtam megint visszajönni, aztán a hajrával sikerült megelőznöm mindenkit. Nagyon örülök és nagyon büszke vagyok erre az eredményre. Hosszú volt ez a hét, ez volt a tizenötödik szám, kicsit sok, de bírtam.”
(A váltó után)
„Az egyéni után már eléggé fárasztó volt, megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, kiúszni magamból az utolsó tartalékokat is, és nagyon büszke vagyok a lányokra, hogy ilyen eredményt értünk el!”
Ábrahám Minna, 200m vegyes, ezüstérem
„Szerintem ez egy nagyon jó úszás volt. Az elején próbáltam menni, előnyt szerezni, mivel a mezőny elég erős mellúszásban. Én is azért megtoltam mellen, éreztem, hogy ez most nagyon kell, a gyorshajrá pedig elég jól sikerült, meglett az ezüstérem, az egyéni csúcs és azt hiszem, az országos csúcs is, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. A végső hajrá nagyon fájt, de végül is ez volt a cél, a dobogó, és meglett.”
Pádár Nikolett, 400m gyors, bronz, 4x100m vegyesváltó, ezüst
„Igazából a négyszázra azt beszéltem meg az edzőmmel, hogy úgy akarom úszni, ahogy az országos bajnokságon is, mert az előfutamban teljese lezsibbadtam, miután végig lábaztam. Azaz most az első kétszázon csak minden negyedik lábtempót nyomtam meg, aztán viszont beleadtam mindent – a bronz volt a cél, és ezt sikerült elérni. Felvetődött, hogy esetleg visszalépek ettől a döntőtől, de most úgy érzem, a váltóban nem tudtam volna így úszni, ha nem csinálom meg előtte a négyszázat. Előtte tartottam egy beszédet a lányoknak, hogy ez a legutolsó úszás, most mindenki bele fog adni mindent, különösen az utolsó huszonötön, amikor a legjobban fáj, mert ezt most meg kell csinálnunk magunkért, a csapatért, Magyarországért. Szerintem hatott, mert tényleg mindenki mindent kiadott magából, iszonyú büszke vagyok rájuk!”
Barna Bianka, 4x100m vegyesváltó, ezüst
„Próbáltam minél jobban teljesíteni, hogy a lányokkal dobogóra tudjunk állni. Nyilván mindenkinek sokkal nagyobb löketet adott, hogy a csapatért úsztunk. Nekem nagyon kellett az a lökés, amit Niki beszéde adott, mert az egyéni számok nem úgy sikerültek, ahogy terveztem, és nagyon örülök, hogy így sikerült összeszednem magam a váltóra.”
Komoróczy Lora, 4x100m vegyesváltó, ezüst
„Inkább mentálisan volt ez a második úszás nehéz, mint fizikálisan, mert nem tagadom, a száz hát után csalódott voltam. Ám úgy voltam vele, és ezt mondtam a lányoknak is, hogy a végén inkább cibáljanak ki a vízből, de én itt mindent beleadok, hogy minél előrébb végezzünk.”
