Kölcsönvéve a sportlap címét a budapesti vb-n úszott világrekord másnapjáról, Milák Kristóf újabb földönkívüi produkcióval rukkolt elő: nem, nem a 100 pillangó aranya számít annak, hanem az a 47.24, amit a gyorsváltó utolsó embereként úszott egy olyan nap végén, amikor ötször kellett rajtkőre állnia. Miheztartás végett: ilyen részidőre még a győztes olasz csapat sprinterei sem voltak képesek – és ők nem úszták le a gatyát is magukról a nap folyamán.
Amikor Milák Kristóf az első száz után 89 századnyira volt csupán a német Paul Biedermann ugyanitt, 2009-ben, szuperdresszben úszott szörnyeteg világrekordjától 200 gyorson, még Virth Balázs is vakarta a fejét: miért kell reggel ilyen őrült tempóban úszni? Aztán kissé visszavett Milák Kristóf, de még így is bőven az első idővel jutott tovább – a világbajnoki címvédő David Popovici előtt –, hogy aztán alig egy órával később a gyorsváltót is első helyre hozza be az előfutamban. „Egyszerűen nem tudok ennél lassabban úszni” – mondta edzőjének, amivel persze nincs baj, ám este egy minden eddiginél brutálisabb menet várt rá:
18.02: 100m pillangó döntő
18.11: 200m gyors elődöntő
19.14: 4x100m gyorsváltó döntő.
Tíz percen belül egy száz pille döntő, és egy kétszáz gyors elődöntő – ez még úgyis elképesztő adagnak tűnt, hogy a kettő között Kristóf külön engedéllyel a műugró-medencében úszhatott le-, vagy inkább átvezetésként.
A pille döntőben a táv első felén szokás szerint kicsit visszafogottabban indított – a százon Kristóf továbbra sem érzi olyan ezerszázalékos komfortban magát, mint az imádott kétszázon –, ugyanakkor a második ötvenen „rendet tett”, mielőtt a riválisok közül bárki úgy gondolta volna, hogy lehet esélyük ellene. Nem volt. Az ideje nem eget verő (50.36) – hangsúlyozta is, hogy állandóan 50 alatt szeretné úszni a távot szakmai minimumként, de ma ennyi volt benne –, ám a címvédés egy pillanatig nem forgott veszélyben.
Hanem az alig negyedórával később ellőtt 200 gyors végére elfogyott – teljesen érthetően. Százig bírta, utána úgymond beleveszett a mezőnybe, és hiába küzdött, már nem tudta kellőképp felpörgetni magát – az 1:47.37 pedig a 10. helyre volt elég (reggel 1:46.26-ot jött frissen, azzal negyedikként lett volna finalista); Németh Nándor picivel volt gyorsabb, ő speciel 0.03-mal maradt le a döntőről…
Azaz a második Milák v Popovici ütközet bizonytalan időre elhalasztódott, holott Kristóf utóbb mondogatta: meggyőződése, hétfőn sokkal komolyabban bele tudott volna állni a „meccsbe”. Sós Csaba szövetségi kapitány ugyanakkor finoman jelezte: talán nem is akkora baj, hogy a holnap esedékes két kétszáz pillangóhoz nem társul még egy újabb kőkemény úszás.
Picit tartottunk tőle, hogy a két csalódott kétszázas matador mit fog nyújtani a kevesebb, mint egy órával később esedékes 4×100-as fináléban, elvégre Németh az első helyen, Milák pedig befejezőként egyértelműen a váltó motorjainak számat.
Aztán kiderült, milyen csodálatos sportemberek: Németh Nándi egyszer sem tudott 48-on belülre kerülni az egyéni három felvonása során, most a csapatért első emberként begyújtott egy 47.86-ot, aztán jött Szabó Szebasztián 48.42-vel, Mészáros Dani 48.91-gyel – eddigre az olaszok már messze jártak, és a britek is csaknem egy másodperccel voltak előttünk, a nyakunkon pedig a franciák lihegtek.
Hanem akkor beugrott Milák – mint három metronóm, avagy a váltásaink így festettek: 0.21, 0.20, 0.20 –, és valami egészen elementáris sebességre kapcsolva faképnél hagyta a La Manche-csatorna mindkét oldalát. Az olaszok simán nyertek, villámembereik négy 47-es részidőt toltak, ilyenre más nem volt képes, ugyanakkor egyikük sem volt annyira gyors, mint Kristóf – és ez a 47.24 annak fényében félelmetes, hogy reggel kilenc és este negyed nyolc között öt kőkemény úszás volt műsoron Kristófnak. Azaz hetvenöt perc alatt akasztott két érmet, így már néggyel áll négy nap után (két arany, két ezüst), és még a kétszáz pille ezután következik.
Ami a többieket illeti, Kós Hubert nagyon odapakolta magát a szélső pályán száz pillén, jött, ahogy ígérte, egyéni csúcsot repesztett, ám nyamvadt 11 századdal lemaradt a bronzról – a négyvegyes után még egy negyedik hely jött, mondjuk úgy, Hubiról bármit meg lehetett mintázni, csak a boldogság kék madarát nem.
Pádár Nikinek érezhetően sok volt most az újabb motorbőgetés a felnőtt vb, a junior Eb, és az itteni úszások után – tartotta magát, ahogy tudta, féltvánál még harmadikként fordult, ám végül visszacsúszott a nyolcadik helyre, holott a középdöntős idejével ötödik lehetett volna…
