Ahogy reméltük, Késely Ajna gond nélkül hozta a bronzérmet 800 gyorson, Flück Nóra pedig élete első rövidpályás Eb-jén lett negyedik. És Szabó Szebasztián is kitett magáért: harmadik idővel kvalifikált 50 gyorson a csütörtöki döntőbe.

Azért az érezhető volt az előfutamok után, hogy nincs olyan úszómatek, amivel Késely Ajna ne jönne be harmadiknak – de persze a 800 gyors is pont olyan táv, mint a többi: előbb le kell úszni, hogy az ember dobogóra állhasson.

Végül semmi drámai nem történt – a franciák által befogadott orosz kiválóság, Anastasiia Kirpichnikova megvédte címét, amit két éve Kazanyban még hazai színekben szerzett… Relatíve simán ért be elsőnek, a nagypályás Európa-bajnok, az olasz Simona Quadarella nem tudta megszorítani, mint ahogy Ajnának sem volt esélye utolérni a két „metronómot”. Igaz, az ő bronzérmét sem fenyegette veszély, pontosabban, lett volna „másik”, hiszen másodpercekkel mögötte az ifjú Flück Nóra tempózott, aki nem ijedt meg a lehetőségtől, és gyönyörűen bejött a negyedik helyre.

„Azért ez nagyon fontos a lelkemnek, hogy sikerült érmet szerezni – mosolygott Ajna. – Munkából jöttünk ide, azaz egyáltalán nem készültünk külön erre a versenyre, ezért is jó, hogy ez most így sikerült. Az meg különleges érzés, hogy én nyertem a csapat első érmét, nem is tudom, volt-e már ilyen, talán még ifiben, de felnőttben ez tényleg elég speciális. Ja, és azt hiszem a száznegyvenedik rövidpályás Eb-érem, ezt legalábbis anyukám mondta, aki folyamatosan bújja a Wikipédiát.”

„Nagyon nem volt taktikám, elkezdtem, ahogy tudtam, hátha lesz valami, aztán nem sokáig bírtam, megpróbáltam a legjobbat kihozni a versenyből – most ezt sikerült – összegzett Flück Nóra. – Egyedül mentem aztán, ami nem a legjobb, talán ha vannak mellettem, picivel jobb időt is jöhettem volna. Örülök a negyedik helynek, egyre jobbnak érzem magam, és csak jobb leszek ezután.”

Ami a középdöntőzőket illeti, Szabó Szebasztián óriásit ment 50 gyorson, a harmadik legjobb idővel száguldott a csütörtöki fináléba, ráadásul közelít egykori klubtársa, Lobanovszkij Maxim 20.68-as országos rekordjához, most 20.87-et repesztett.

„Már tegnap is jól éreztem magam, de a legfontosabb az, hogy ne kövessek el semmi technikai hibát, mint Fukuokában, a formám miatt egyáltalán nem aggódom. A döntőre viszont nagyon jó mezőny jött össze, és szerintem 20.60-on belül kell úszni a győzelemhez, lehet, hogy képes vagyok rá, lehet, hogy nem” – közölte a maga szokásos lényegretörő stílusában Szebi.

Ellenben a női 200 hát után kapartuk a falat, miután az egymás mellett úszó Molnár Dóra és Szabó-Feltóthy Eszter 9-10. helyen rangsoroltatott – azaz épp lemaradtak a fináléról. „Szeretjük egymást nagyon, jó egymás mellett úszni, de azt nagyon nem, hogy az eredménysorban is pont egymást követjük, ráadásul pont nyolc ember alatt. Sajnos ez a létező legrosszabb, a szabályok szerint ugyanis nekünk is be kell melegítenünk, felöltözünk, aztán mindig az a vége, hogy közlik, nem úszunk és mehetünk haza” – mondta csalódottan Szabó-Feltóthy Eszter.

És akkor ehhez még vegyük hozzá Jakabos Zsuzsannát is, aki meg 200 pillangón lett kilencedik… Holott Zsu délelőtt azt mondogatta, hogy a négyvegyessel ellentétben a kettőpillén abszolúte nem érzi a sebességet, és hogy ez bármennyire is idegesíti, maximum a 12. helyre saccolja magát – ehhez képest 26 századnyira volt a döntőtől… De ne csikorgassuk tovább a fogunkat, mégicsak lett egy bronzérmünk szerdán.

Hasonló bejegyzések