Vegyes érzelmek kavarogtak a negyedik nap délelőttjének végén: Jakabos Zsuzsanna, Kapás Boglárka és Németh Nándor kiharcolta a középdöntőt, ugyanakkor Komoróczy Lorának 5, Szabó Szebasztiánnak 2 századon múlt a bejutása…
Ebből különösen junior Európa-bajnokunk 17. helye volt a fájdalmas: Lora 50 háton nagyon szépen jött, ám a 28.29-cel épphogy kimaradt a következő körből – 0.05 hiányzott a boldogsághoz. „Csak a szokásos…” – értékelt fancsali ábrázattal az első 20-ban végzettek között 17 évével a legfiatalabbnak számító tehetségünk. Jó okkal volt elkeseredett: tavaly a Duna Arénában 2 századdal lett ugyanígy 17., ami azért több mint dühítő. (Marad a remény, hogy esetleg valaki kiszáll, például az amerikai Regan Smith a 200 pillére koncentrál inkább…)
Szabó Szebasztiánt kevésbé izgatta ugyanez a helyezés és a kétszázados különbség (ennyire volt az olimpiai szinttől is): „Eredetileg nem is indultam volna, csak miután Milák Kristóf nem jött, így inkább elkértem a számot, hogy ne teljen el túl sok nap versenyzés nélkül az ötven pille és az ötven gyors között. Kellett ez nekem, mert jól éreztem magam a vízben, a végét ugyan nem bírtam, de az ötven előtt ez elég jól sikerült.”
Németh Nándor kicsit húzogatta a száját, holott a váltó után újfent jött egy 48.2-t reggel (48.20 és 21 egész pontosan, azaz másodszor is meglett neki az A-szint) – ám pontosan tudja, mennyivel több kell délután a döntőhöz, elvégre 14. helyen kvalifikált. „Ez az utóbbi idők legsűrűbb százas mezőnye, elképesztő, mennyire kell menni már reggel is” – kommentálta a történéseket Nándi, akinek teljesítményéhez annyi lábjegyzet mindenképp hozzáfűzendő, hogy edzője, Plagányi Zsolt szerint az őszi súlyos kihagyást (betegség miatt négy hónapot nem tudott készülni) képtelenség volt máig normálisan visszapótolni.
Szintén a „hátsó traktusban”, de a vonal fölé került Jakabos Zsuzsanna és Kapás Boglárka is 200 pillangón – diszkréten, egymás mögött „vonultak” tovább a 13., illetve 14. helyen. Zsu arról beszélt, hogy „hihetetlen, mennyit fejlődött mindenki, már az fáj, ha arra gondolok, mennyire kell menni reggel egyáltalán a tizenhatba jutáshoz, régen az előfutamok nyugodtabbak voltak. Az idén most sikerült a legjobban a kétszáz pille, azt hittem, csak egy úszásom lesz itt, örülök, hogy van még egy.”
Kapás Boginak más okozott gondot: „régen volt több számom a kettőpille előtt, fel tudtam építeni az egészet, kicsit fura volt elsőnek úszni most. Abban bízom, hogy délután sokkal jobb lesz – sokszor megtörtént már, hogy teljesen kicserélődtem a középdöntőre, ebben bízom most is.”
Férje, Telegdy Ádám viszont csak küszködött 200 vegyesen: „végül is úgy alakult, hogy négyszázon és kétszázon elindulhatok, de a mai nap sem vitt közelebb ahhoz, hogy ezekre a számokra koncentráljak – lehet, hogy inkább neki kell mennem a kétszáz hátnak megint, és meccselni egyet Kovács Benivel, mert aki ott indulhat, annak reális az olimpiai 1-8. És arra már érdemes mindent feltenni.”
A szeánszot záró mixed vegyes váltóban nem lehettek vérmes reményeink, Székely Áron, Komoróczy Lora, Sebestyén Dalma és a fradis Mészáros Dániel produkciójából Dani ugrása marad igazán emlékezetes, aki a vébé legjobb váltását produkálta, miután a VAR után –0.03-at állapítottak meg a bírók, ami a szabályban rögzített toleranciahatár, ha egyetlen századdal korábban indul, már kizárják a csapatot, amelyik így egyébként a 21. lett.
Ő azért úszta ezt a számot, mert bár eredetileg a 4×200-as váltóban szerepelt volna, ám Rasovszky Kristóf bombaformáját látva Sós Csaba kapitány az Európa-bajnok kvartett többi tagjával konzultálva úgy döntött, a vb-ezüstérmes lesz a negyedik Németh Nándor, Holló Balázs és Márton Richárd mellett.
