Csütörtökön, 94 esztendős korában elhunyt Novák Ilona, a Helsinkiben olimpiai aranyérmet szerzett 4×100-as gyorsváltó tagja. 2015-ben iktattuk be a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, az alkalomra készült írással emlékezünk rá – nyugodjék békében.

Először is fontos tisztázni: hivatalosan Ilona a keresztneve, ugyanakkor az uszodában kizárólag Ilonkaként emlegetik – de mint mondta, mivel nagyon fiatalon kezdte az úszást, és akkoriban a becézés alanyi jogon járt mindenkinek, már teljesen megszokta az Ilonkát.

Picit mindig is húga, Éva árnyékában volt – aki egyéniben is tudott nagy címeket gyűjteni, míg Ilonka pályafutását a híres, Helsinkiben aratott 4×100-as váltógyőzelem aranyozta be. Ennek ellenére egy pillanatra sem érezte azt, hogy versengeni kellene Évával (aki tíz esztendővel ezelőtt hunyt el). „Nagyon jó testvérek voltunk, drukkoltunk egymásnak, szerettük egymást. Tulajdonképpen nem rivalizáltunk, mert ő a gyorsúszás mellett nagyon jó mellúszó volt, sokszoros világrekorder” – mondta húgáról Ilonka egy interjúban.

Ilonka egyébként már 14 esztendősen ezüstérmes volt a felnőtt magyar bajnokságon, 100 háton, egy évvel később öt aranyérmet szerzett – a hatodikat csak azért nem vehette át, mert anno nem volt elegendő elsőként célba érni, de egy szintidőt is teljesíteni kellett; ha nem sikerült, nem osztották ki a bajnoki címet.

Hősünk mindösszesen 35 magyar bajnokságot ünnepelhetett: 28-szor egyéniben, hétszer váltóban. A nemzetközi színtéren, olimpián 1948-ban, Londoniban járt egyéniben a legközelebb a dobogóhoz – negyedik lett 100 háton –, míg háromszor szerepelt főiskolai világbajnokságokon, amelyeken négyszer tudott győzni: itt egyéniben is sikeres volt, 1947-ben, Párizsban 100 háton lett aranyérmes, míg 1949-ben és 1951-ben másodikként zárt.

Karrierje betetőzéseként a honi válogatókon bekerült a Helsinkiben induló 4×100-as gyorsváltóba – és ez szó szerint értendő, ugyanis a magyar kvartett annyival volt jobb a többieknél, hogy sikere szinte borítékolható volt, azaz a legfontosabb lépcsőfok a „négybe jutás” volt. Persze, azért nem bízták el magukat.

„Verseny előtt mindig az emberben van a versenyizgalom. Még akkor is, ha tudja azt, hogy az előzetes eredmények alapján nagyobb az esély. Ez mindig csak egy esély, mert közben sok minden történhet. Kicsit tartottunk a váltásoktól, hogy véletlenül se ugorjon ki senki. Előtte megbeszéltük, hogy biztonsági váltásra fogunk törekedni.”

Ilonka volt az első embere a váltónak, mivel ő rajtolt a legjobban a nagy négyesből, majd következett a húga, utána Temes Judit, végül a 100 gyorsot egyéniben is megnyerő Szőke Kató. A végeredmény nem volt kérdés: ráadásul még a világrekord is sikerült (4:24.4). Jutalmuk a „nagyvonalú” sportvezetés jóvoltából egy vadonatúj úszódressz volt – az ugyanis, amiben addig versenyeztek, gyakorlatilag véresre dörzsölte a vállukat a kulcscsontjuk környékén…

Ilonka később is igen fontos szerepet töltött be a sportágban: 1971-től 1989-ig a Magyar Úszó Szövetség alelnökeként tevékenykedett – az első két évben szövetségi kapitány is volt –, míg 1974 és 1994 között, azaz húsz éven át a LEN Büro tagja volt, s közben évekig a MOB elnökségében is szerepet kapott, azaz sportágunk elsőszámú sportdiplomatája volt évtizedekig.