Ahhoz képest, hogy a Tokió előtt az úszást már gyakorlatilag abbahagyó Márton Richárd csupán azért tért vissza a Duna Arénába, hogy edzőpartnere legyen az olimpiára készülő Milák Kristófnak, most egy Eb-ezüstéremmel a nyakában fotózkodott a 200 pillangó döntője után, miután egy újabb mámoros római estén élete legjobbját úszva beért a második helyre a távot zsinórban harmadszor megnyerő Kristóf mögött.
A két vegyesúszó-szám és a 200 pillangó az a táv, amelyen az Európa-bajnokságokon az elmúlt másfél évtizedben a vetélytársak számára már-már fullasztó fölénybe kerültek a magyar versenyzők. Cseh László és Verrasztó Dávid négyvegyesen, Laci és Biczó Bence kettő pillén állt egymás mellett a dobogón korábban, Hosszú Katinka többször is, Verrasztó Evelynnel, majd Jakabos Zsuval, legutóbb Budapesten Mihályvári-Farkas Vikivel, míg Kapás Boglárkával kétszáz pillangón (ott Bogi nyert), és Milák Kristóf és Kenderesi Tamás párosa is mosolygott már közös érmes képen az Eb-ken. Aztán a trend folytatása gyanánt két napja Viki és Zsu újfent magyar 1-2-vel zárta a 400 vegyest, miheztartás végett.
Azaz ami kedd este történt a Foro Italicóban, az messze nem példátlan – mégis, különbözött minden eddigi magyar duplától. Míg ugyanis korábban honfi-, de nem klubtársak végeztek egymás mögött az első két helyen, most két olyan kiválóság hozta az össze az arany-ezüst kombót, akik az elmúlt években folyamatosan együtt tréningeztek. Épp ezért nehéz szavakkal visszaadni mindazt, amit Milák Kristóf művelt először is a falnál, ahol sokkal jobban ünnepelte Márton Ricsi második helyét, mint azt, hogy zsinórban harmadszor lett 200-on Európa-bajnok. Aztán vegyes zónában, az m4 kamerája és az újságírók előtt is szinte kizárólag arról áradozott, mekkora dolog az, hogy Ricsi ezüstöt szerzett, hogy miként rakták össze már a középdöntőtől a taktikát, hozták össze a tervezett pályabeosztást – közrefogandó a legnagyobb riválist, az olasz Razzettit –, és hajtották végre tökéletesen a tervet, iramban, hullámokban, melynek végén Márton nemhogy a titkon remélt bronzot gyűjtötte be, de valami egészen fergeteges hajrával felért a második helyre.
Kristóf annyit hajlandó volt „elismerni”, hogy az 1:52.01 nem egy rossz idő – pláne nem annak fényében, hogy a 200 pillét sohasem kellett utoljára úsznia, pláne nem egy ilyen döglesztő program végén, elvégre a döntő a 14. rajta volt hat nap leforgása alatt.
Nos, akkor hogy érzékeljük, mit ért el a mi világsztárunk. Először is, zsinórban harmadszor nyerte meg a 200 pillét, továbbá két egymást követő Eb-n csinálta meg a 100-200 duplát – erre eddig a pillangóúszás történetének európai gigásza, a legendás, Albatrosz becenéven futó, pontosabban szárnyaló német Michael Gross volt képes.
Meg persze azt sem árt tisztán látni, mit jelent ez az 1:52.01. Ennél mindössze ötször úszták gyorsabban ezt a távot a sportág történetében – Milák Kristóf négy alkalommal (a két 1:50-es világrekord Kvangdzsuból, majd idén júniusban a Duna Arénából, plusz tavaly az Eb-döntőben, majd a tokiói olimpiai fináléban), és Michael Phelps egyetlenegyszer, ugyanebben a medencében, a 2009-es római vb-n, szuperdresszbe csomagolva. Hihetetlen, de igaz: Kristóf olyan elképesztő módon uralja ezt a távot, hogy a valaha volt hatodik legjobb idő szinte már fel sem tűnik… Mindeközben a riválisok nemhogy 1:53, de 1:54 alá sem tudnak nagyon bekerülni – most Rómában sem az előfutamokban, sem az elődöntőben, sem a döntőben nem akadt 1:55-nél jobb idő, kivéve egyetlen legény parádéját: Márton Ricsi 1:54.78-cal harmadszor javította meg az egyéni csúcsát két nap alatt.
Persze, ha az ember a táv valaha élt legnagyobbjával tréningezik… Bár ne feledjük: Ricsi 2020-at követően gyakorlatilag felhagyott az úszással, Wladár Sándor elnök és Sós Csaba szövetségi kapitány „lépett utána”, és hozta vissza hovatovább az utcáról, akkor elsősorban azért, hogy Milák Kristóf ne egyedül készüljön fel a tokiói játékokra; Ricsi pedig Biczó Bencével vállalta, hogy „alájátszanak” a világklasszisnak. Hogy aztán az edzőváltást követően Virth Balázs teljesen új megközelítést alkalmazzon: közölte, felejtse el Ricsi, hogy ő edzőpartner – belőle márpedig megint úszóversenyzőt faragnak.
Az eredményt láttuk: Márton élete első felnőtt Eb-döntőjében ezüstérmes lett. Mellesleg Virth maestro is bedobott mindent, hogy Ricsi elhiggye, itt bármi lehetséges – felvezetés gyanánt megnézette vele Gyurta Dani 2009-es úszását itt, Rómában, amikor valami egészen elképesztő hajrával, egyetlen századdal megnyerte élete első világbajnoki címét (Balázs akkor afféle másodedző volt a Széles-teamben). Amilyen félelmetes produkció volt ez Danitól a Montemario árnyékában – motivációs videóként maga volt a tökély, avagy talán ennek is köszönhető, hogy a titkon remélt bronz helyett az ezüst is meglett!
Az elmúlt évek alapján minimum jogos volt Kristóf gesztusa, hogy maga mellé invitálta a dobogó tetejére, és így, egymás mellett állva hallgatták meg a Himnuszt. Ricsinek járt az ezüst – de az a hely is, ami amúgy csak a bajnokot illeti meg, meg elképesztően sokat tett azért, hogy ő maga eljusson idáig, miképp azért is, hogy Kristóf itt tartson. Ő egyébként már a nyitónapi váltóarany óta az arcáról gyakorlatilag letörölhetetlen vigyorral közlekedett az uszodában, azaz most is sugárzó arccal vont mindennél többet mondó mérleget: „Magyar 1-2., Honvéd 1-2., barátok 1-2.”
Ricsi, becsületére legyen mondva, a nap végén még visszatért, hogy a mixed 4×200 gyorsváltóban is próbáljon csodát tenni. Mondjuk 200 pille után, a hatodik napon aligha remélhettük, hogy a nyitónapi aranyhoz fontos 1:46-os részidőt repeszti (1:48 lett), mint ahogy Mészáros Dani sem tudott olyan sebességre gyorsulni, mint korábban – az Eb-aranyat nyerő férfiváltó két motorja közül Milák 14 úszás után érthető okokból, Németh Nándi pedig hanyatló formája és fülbántalmai miatt nem vállalta a kőre lépést. Két jó 1:45 környéki rohanás nyilván teljesen más alapra rakta volna a döntőt, Pádár Nikinek és Ábrahám Minnának be kellett volna vitorláznia – a nyitónapon alighanem ez lett volna a helyzet, most maradt a negyedik hely.
Akadt még két döntősünk: Sebestyén Dalma 7., a magát saját bevallása szerint túlvállaló Hosszú Katinka pedig a 8. helyen zárt 200 vegyesen. Ezen a távon Kós Hubert viszont „altató” taktikával nyerte az elődöntőjét, és második idővel kvalifikálta magát a fináléba. Jakabos Zsu hatodik idővel lépett tovább 200 pillén (Katinka 13. lett), még egy bravúr viszont már nem sikerült a kétszázon „mindenét” otthagyó Kovács Benedeknek, aki százon végzett 12-ikként, Szabó Szebasztián pedig pontosan megmondta, a vb-re hegyezte magát, itt a váltókat igyekezett pörgetni (a 4×100-on kellett is a jó kis részideje), az új főtávnak számító 50 gyorson most a tapasztalatszerzés volt a cél – a középdöntő sikerült, ám ezúttal a 14. hely lett a végállomás.
A zárónapon Hubi és Zsu, és talán valamelyik négyszázas gyorsúszó homoríthat még komolyabbat – de már az eddigi mérleg is remek: 13 érem, 4 arany, 7 ezüst és 2 bronz – momentán másodikak vagyunk összesítésben, és még a pontversenyben is harmadikak; ezt a hátralévő kilenc döntő során legalábbis nehéz lesz megtartani, mindazonáltal van mire büszkének lenni, ez egyértelmű.
