Régi adósság ez, hiszen a hőskor bajnokai közül messze Halmay Zoltán büszkélkedhet a legcsodálatosabb eredményekkel: három olimpián összesen hét érmet szerzett, közte 1904-ben a két bajnoki címet 50 és 100 yardon St. Louisban.
A modern korban a sprintdupla egyet jelent a világhírnévvel, gondoljunk csak Alekszander Popovra vagy Caeleb Dresselre – nos, ezt az úszótörténelemben elsőként Halmay Zoltán érte el 1904-ben.
Négy évvel korábban két ezüst- és egy bronzéremmel tért haza Párizsból az ifjú – képességeit jól mutatja, hogy míg 1900-ban 200, 1000 és 4000 méteren lett érmes, addig 1904-ben sprinttávokon győzte le az amerikaiakat, később pedig 100-on és 220 yardon állított fel világrekordot.
1908-ban gyakorlatilag egyszemélyben volt az úszócsapat menedzsere, edzője, gyúrója, így 100 gyorson ezüstöt hozott, míg a 4×200-as váltó utolsó embereként a hajrában begörcsölve végül visszaesett a második helyre
A 190 centis adonisz mint oly sokan, igazi all-round sportember volt: futballozott az elsőosztályban, összetett gyorskorcsolyabajnok lett 5000 méteren – később pedig az úszóválogatott szövetségi kapitányaként dolgozott 1929-ig.
Ma hasonló eredményekkel élete végéig hősként járhatna közöttünk, akkoriban fokozatosan kikopott a sportéletből, a második világháború után a sportvezetés teljesen negligálta; egykori legyőzője, az 1908-ban bajnok amerikai Daniels juttatott neki gyógyszereket, hogy utolsó éveit elviselhetővé tegye.
Amit az akkoriak elmulasztottak, mi most pótoljuk azzal, hogy az első sprinterkirályt is a pantheonunkba emeljük – köszöntse taps a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának új tagját: Halmay Zoltánt.
