Tisztelt Tagszervezeti Vezetők! Kedves Edzők, Oktatók, Versenyzők! Kedves Bizottságvezetők, Bizottsági tagok!
Nagyjából 120 nap telt el a tisztújító közgyűlésünk óta – úgy érzem, érdemes lehet az azóta eltelt hónapokról beszámolnom nektek, s nem várni a következő közgyűlésig, hogy ott egy nagyobb lélegzetvételű elnöki beszámolóba esetleg ne férjen be több olyan fontos részlet, amelyről ebben a formában most szót ejthetek.
A világjárvány hatásairól
Aligha akadt olyan ember a világon, aki ne hallotta volna a Covid-19 kifejezést. És sokan nem csupán hallottak róla, de sok mindent el is veszítettek: rokont vagy barátot, akivel az új betegség végzett, miközben egzisztenciák dőltek romokba hetek-hónapok alatt.
Mindennapjainkat, életünket a percenként változó hírek, a járványhelyzettel kapcsolatos bejelentések, a korlátozások enyhítése majd tartós szigorítása határozta meg – az úszóközösségnél az uszodazárások, -nyitások, majd újbóli -zárások jelentettek komolyabb feszültséget.
A nyári lazító intézkedések idején bizakodóak voltunk, hiszen az egyesületi úszásoktatás lehetőséget kapott, aztán az iskolakezdés másnapján Kásler Miklós miniszter rendelete alapján felfüggesztették a közoktatási úszásoktatást. Akkor még volt esély, hogy egyesületi oktatás keretében folytathatjuk a munkát, hogy nyitva maradnak az uszodák. Aztán november 11-én a minden korábbi rendelkezésnél komolyabb szigorításokat tartalmazó kormányrendelet a veszélyhelyzet bejelentésével, illetve a kijárási korlátozás előzetes bejelentése az üzemeltetőket a könnyebb ellenállás irányába mozdította. Az uszodák nagy része bezárt, holott két nappal később a közlönyben megjelent, hogy a versenyengedéllyel rendelkező úszók folytathatják (volna) felkészülésüket.
A közgyűlést követően késlekedés nélkül kiáltványt fogalmaztunk meg, és az MTI-hez eljuttatott, Darnyi Tamás, Szita Károly, Cornel Marculescu FINA-igazgató, valamint az általam aláírt közleményben kértük az üzemeltetőket, hogy fontolják meg, és nyissák ki az uszodákat, majd nem sokkal később a Magyar Olimpiai Bizottsággal együttműködve újra kérést intéztünk a polgármesterekhez, önkormányzatokhoz és üzemeltetőkhöz.
Néhány héttel később az uszodák 80 százaléka megnyitott versenyzőink előtt.
Természetesen megértettük és megértjük, hogy a létesítmények ugyanolyan nehéz helyzetben vannak, mint egyesületeink, sok 10-100 milliós hiánnyal küszködnek: nincs forgalom, nincs bevétel, nem lehet tervezni. Ez helyzet március 1-ig nem fog változni a COVID miatt kialakult tiltó rendelkezések miatt a közoktatási és egyesületi úszásoktatás tilalma kapcsán. Azt is elfogadjuk, hogy nincs és nem is lehet közvetlen ráhatásunk ezen kérdésre, hiszen a Magyar Úszó Szövetség nem tulajdonosa vagy üzemeltetője egyetlen létesítménynek sem. Többnyire mégis sikerrel jártunk.
Önmagában talán ezt is eredményeink közé sorolhatjuk – ugyanakkor vannak ennél konkrétabbak is.
Az országos bajnokságok megrendezése
Jóllehet sokan viseltettek szkepticizmussal irántunk, és mi tagadás, november 11-e után úgy tűnt, a terveink meghiúsulnak, mégsem adtuk fel egyiket sem. És végül megrendeztük hat városban kilenc régió korosztályos bajnokságát, a Tüskecsarnokban pedig az ifjúsági és serdülő országos bajnokságot, melyeken közel 2000 gyermek állhatott rajthoz. Ismét megindult az egyesületi versenyek rendezése is az új szabályok betartásával – zárt kapuk mellett, a megfelelő egészségügyi biztonsági intézkedésekkel. És végül, mintegy e sorozat diszkrét megkoronázásaként megrendeztük a tavaszról elhalasztott felnőtt országos bajnokságot Kaposvárott.
Azaz szükség volt a szigorra, az olykor kifejezetten nyűgnek tetsző intézkedésekre, a maszkokra a medenceparton, cserébe ismét elkezdhettünk érmeket osztani, miután végre ismét versenyhangulat költözött az uszodákba.
Persze ehhez újra és újra kellett terveznünk, bátornak kellett maradnunk, amikor a kockázatok-előnyök mérlegelésénél végül mégiscsak a bevállalás mellett mertünk dönteni – és utólag kijelenthetjük: más szövetségekkel összevetve egyedülállónak mondható módon rendeztük meg a bajnokságokat csaknem minden fontos korosztálynak.
Köszönet jár valamennyi edzőnek, versenyzőnek, klubvezetőnek, akik kitartottak, ott voltak a versenyeken, végtelen fegyelemmel, a szabályokat mindvégig betartva.
A mérleg pedig mégiscsak az, hogy sikeresen és problémamentesen megcsináltunk mindent, amit elterveztünk – jóllehet némi rosszindulattal és az örökkön elmaradhatatlan kritikával azért így is szembesülnünk kellett; megszoktuk, még ha hozzászokni – főként a gáncsoskodáshoz – nem nagyon fogunk tudni.
Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy a versenyekre való felkészülés nem egyenlő feltételek és esélyek mellett zajlott, ezért döntöttünk úgy, hogy a 2021-es támogatások elosztási elveit a 2019-ben elért eredményekre alapozzuk.
Az ISL generálta probléma megoldása
További feladatot jelentett az ISL budapesti megrendezése kapcsán felmerült vízfelületi probléma megoldása, elvégre hét egyesület 150 versenyzője maradt edzéshelyszín nélkül. Kellő összefogással és kormányzati segítséggel az ország hét városában hát héten át, komoly anyagi ráfordítással sikerült biztosítani, hogy az edzések ne szakadjanak meg, miközben az edzőtáborokhoz segítséget nyújtó városok létesítményei, szállodái végre bevételhez jutottak.
Az Úszó Nemzet Program indulása
A közgyűlésen sokak szemében láttam, láttuk a meg nem értést, a kétkedést az Úszó Nemzet Program kapcsán – csakhogy két héttel később, október 13-án jóváhagyták az ÚNP tesztfázisának elindulását.
A program szerves részeként, az állami tanuszoda fejlesztési program harmadik üteméhez csatlakozva, komoly és nehéz csatákat követően elfogadták az oktatás szempontjából legoptimálisabb tanuszoda-séma tervünket, és a MÚSZ javaslatát elfogadva a program úgynevezett TTT3 fázisába további 32 tanuszoda-helyszínt építettek bele, mely a közeljövőben megvalósul.
Elértük azt is, hogy az országban tervezett új vizes létesítmények kialakítása során már a tervezési fázisban véleményt kérnek a MÚSZ-tól a sporttechnológia és a funkcionlitás terén. Ne feledjük: a tudás nálatok, a sportágban van, az ÚNP megvalósulása pedig az eddig elért eredmények, az edzők és oktatók évtizedek során felhalmozódott páratlan tapasztalatának elismerése.
Hogy az év végén, a Nemzeti Sportban megjelent interjúban Orbán Viktor külön kiemelte és elismerte a MÚSZ-ban folyó minőségi munkát, nem csupán különleges visszaigazolása erőfeszítéseinknek, de – és ezt más jelzésekből is sejthetjük – minden eddiginél jelentősebb ugrást vizionál sportágunk számára.
Többek között azáltal is, hogy immár realitás: véget érhet a harc, valahára kizárólag a MÚSZ által akkreditált oktatók-edzők dolgozhatnak az úszásoktatásban, kiszorítjuk a nem odavaló, pénzhajhász, kókler oktatókat a rendszerünkből. Sosem éreztünk még ilyen szilárd támogatást a döntéshozók részéről.
Megvalósuló programok, sportdiplomáciai sikerek
Mindeközben a 2020 elején elindított programok, melyeknek folytatását, illetve befejezését ígértük a közgyűlésen, hamarosan valóban eljutnak a megvalósulásig: az oktatói liszensz bevezetésén túl végre elérhető lesz az edző-oktatói nyilvántartó rendszer, a versenyrendezői, illetve versenyzői nyilvántartás, valamint a képzési-továbbképzési rendszer. A legfőbb cél a sportban képesítéshez kötött tevékenységekről szóló kormányrendelet módosítása – ez jelentené a munkánk végső elismerését!
Sportdiplomáciában is kiválóan teljesítettünk: a MÚSZ-delegáció koraőszi, római látogatása Paolo Barelli LEN-elnöknél még inkább elmélyítette az olasz sportvezető és a MÚSZ régi, baráti kapcsolatát – az Európai Úszó Liga novemberi kongresszusán pedig Szabó Tündét egyhangúlag alelnöknek választották, továbbá a LEN történetében először mind az öt diszciplina technikai bizottságában van magyar tag.
Jó hírek az év végére
2020 második felében régi elmaradást pótolhattunk, egyesületeink 86 millió Ft-os össztámogatásban részesültek amellett, hogy az esztendő során csaknem 700 millió forint támogatást adtunk át tagszervezeteinknek – mindez mintegy 1500 szerződést, illetve szerződés-módosítást jelentett.
Lobbiztunk továbbá az EMMI létesítményfejlesztési pályázat miatt, melyet 2020-ban kizárólag NSK-létesítményekre fordítottak – 2021-ben viszont az ígéretek szerint a támogatás mégis megvalósulhat.
Az év végére érkeztek újabb jó hírek: elfogadták az UNP költségvetésünket, a jövő májusi Eb-re megkaptuk a rendezéshez még hiányzó forrásokat, akárcsak a 2027-es vb-re az időarányos feladatok ellátásához szükséges támogatást.
A MÚSZ-adminisztrációról
Az elmúlt három év tapasztalatai, a jogos kritikák miatt szükségesnek láttuk a bizottsági rendszer újragondolását, mindezt a még jobb és hatékonyabb működés érdekében, a szakmai szempontok mindenkori figyelembevételével. Itt elsősorban az utánpótlás-edzői bizottság, a nyíltvízi bizottság és a versenyzői bizottság átformálását emelném ki.
Ugyanakkor szólnom kell a MÚSZ-adminisztrációról is, hiszen többen úgy gondolják, hogy a szövetségben túl sokan dolgoznak. Nos, a közgyűlés óta nem változott a létszám, és bárkit szívesen látunk, nézzétek végig a naponta elvégzendő feladattengert, a teljesítés folyamatát, a kollégák hatékonyságát, hihetetlen munkabírásukat. Ez a gárda mostanra összeforrt, szolgálni-segíteni akar – és képes szinte bármit megoldani!
Ehhez képest javító-építő észrevételekkel meglehetősen szerény számban találkozunk csupán, miközben tudjuk: soha nem leszünk elég jók. Bizonyos szempontból kissé frusztráló, hogy sok esetben kapunk egyébként kulturált észrevételeket, illetve kérdéseket olyan témákról, amelyekre az elnökségi határozatok, tájékoztató e-mailek elolvasása egyébként választ ad. Hasonló a tapasztalat az adatbekérőkkel, egyéb információs anyagokkal – elég sok olyan egyesületet látunk, ahol ezek elolvasása, pláne a benne foglalt esetleges kérések teljesítése, mondjuk úgy, nem kerül be az adott napi döntőbe. Amivel addig semmi baj nincs, hogy esetleg olyasmire kérdeznek aztán rá, amire egy korábbi e-mail akárcsak megnyitásával megkapnák a választ – viszont amikor alapvetően a nem megfelelő kommunikáció összesen csaknem 150 millió forintos mínuszt eredményez több egyesület esetében az Infra-pályázatoknál, mert vagy nem teljesítettek határidőre, vagy nem sikerült megfelelő módon egyeztetni a lebonyolításért felelős szervezetekkel, így a BMSK-val, akkor talán finoman jelezhetek annyit: mi is hibázunk – de nem csak mi.
Átigazolások
Az elmúlt évek kedvezőtlen tapasztalatai alapján talán nem túlzás kijelenteni: az egyesületek egy részénél nem a bázis megteremtése, hanem a másik által létrehozott bázis elcsábítása teremti meg a fejlődés lehetőségét, az eredmények elérését. Mindez sok esetben szülői támogatással történik. Joggal vetődik fel: hol van a nevelőegyesület védelme?! Csak a közelmúlt mérlege: 900 átigazolás, 600 leigazolás!!!
Mindennek fényében a szabályzatok módosítására a szakmai helyzet megváltozása miatt kerül sor, az elnökség ezt „hivatalból” teszi meg. A beérkező tagszervezeti javaslatokat, a szakemberek, sportolók észrevételeit egyaránt feldolgoztuk a szabályok megfelelő módosítása érdekében. Természetesen a leendő szabályozás a legritkább esetben felel meg valamennyi érintetnek, mégis, az elsődleges szempont csakis az lehet, hogy az új rendelkezések a többség érdekeit szolgálják. A mai viszonyok között az 1000 forint/LEN pont szorzószám fejezi ki a sportolókba fektetett vagyoni és nem vagyoni értéket, a nevelő egyesület többéves munkáját, amihez a LEN pontok objektív, teljesítmény és eredményességi mércét differenciát biztosítanak.
A magyar úszósport rendkívül magas színvonalat képvisel, világviszonylatban is meghatározó tényező – s mivel a sportág alapja a versengés, nem csoda, hogy a versenyhelyzet miatt egyesület-egyesület, egyesület-sportoló között is adódhatnak érdekellentétek. Ezek orvoslása sokszor elnökségi döntést igényel, nem egyszer gyors reakciót, miközben valóban mindent mérlegelni szükséges.
Inkább az összefogást!
Ebben a mai nehéz helyzetben sokkal inkább összefogásra van szükség, mert itt-ott áskálódást érzékelünk időnként. Néhány egyesületünk között újra és újra fellángol a harc, melynek eredménye akár tönkremenetel is lehet. Kétségtelen, romok helyén is lehet újjáépíteni, ám itt nem tégláról és gerendákról van szó, hanem hús-vér emberekről, az ő sorsukról, sokszor egzisztenciájukról.
Erre gondoljon mindenki, aki harcol a másikkal!
