HÍREK

    2016-08-19 //

    Orbán Viktor találkozója a FINA vezetőivel Rióban

    Orbán Viktor miniszterelnök pénteken délelőtt a riói Olympic Aquatics Centre-ben megtekintette a Magyarország-Oroszország női vízilabda bronzmérkőzést.

    A látogatás alkalmat adott arra, hogy Gyárfás Tamásnak, a FINA alelnökének és Fürjes Balázsnak, a Budapest 2024 olimpiai pályázati bizottság elnökének társaságában szót váltson Julio C. Maglione FINA-elnökkel, Paolo Barelli FINA-főtitkárral és Cornel Marculescu FINA-általános igazgatóval a 2017. évi budapesti FINA világbajnokság előkészületeiről, valamint az olimpiai pályázatról.

    Orbán Viktor találkozója a FINA vezetőivel Rióban
    2016-08-16 //

    Papp Márk - akárcsak egy napja Risztov Éva - a 13. helyen végzett a férfiak nyíltvízi versenyében.

    Márk a második boly élén érkezett a célba

    A magyar versenyző 11.9 másodperccel a győztes mögött ért célba – 10 ezer méteren mindössze ennyi volt a lemaradás –, elöl óriási volt a tülekedés, az egész befutót célfotóval döntötték el, gyakorlatilag századok döntöttek a holland Ferry Weertman javára a görög veterán Spyridon Giannotisszal szemben, a bronz a francia Marc-Antoine Oliviernek jutott.

    Papp Márk - akárcsak egy napja Risztov Éva - a 13. helyen végzett a férfiak nyíltvízi versenyében.
    2016-08-15 //

    Risztov Éva 13., Olasz Anna 14. a maratoniban

    A varázslatos Copacabanán, csodás napsütésben és relatíve csendes vizesen rendezték a nők 10 kilométeres nyíltvízi viadalát, két magyar résztvevővel. 

    Bár a táv felénél még kifejezetten jól álltak a mieink (3. és 4. helyen), és még az utolsó körbe is ötödikként érkezett Évi (Anna 12. volt), a hajrában leszakadtak, így végül a 13., illetve a 14. hely lett az övék (azok után, hogy a célban történt, tényleg minden határon túlmenő közelharc miatt a francia Aurelie Mullert az ezüstérmes helyről zárták ki – győzött, nagy fölénnyel, a holland Sharon van Rouwendaal, az ezüst az olasz Rachele Bruninak jutott, míg így bronzérmes lett a brazil Poliana Okimoto.)

    Évi: „Úgy gondolom, a világon tizenharmadiknak lenni – ezt nem sokan mondhatják el magukról Magyarországon. Nagyon nagy dolog, hogy egyáltalán valaki itt van, ezen a versenyen, mert rendkívül nehéz kvalifikálni. Számomra a mai versenynek az volt a tétje, hogy egyszeres vagy kétszeres olimpiai bajnokként távozom innen – végül megmaradtam egyszeresnek. De nincs okom panaszra, bajnokként jöttem ide, úgy is távozom, és nem gondolom, hogy amikor hatvan leszek, úgy fognak rólam beszélni, hogy na, melyiken is nyert, Londonban, Rióban? És a másikon mit csinált? Nem, akkor azt fogják mondani, nézd, az a néni olimpiai bajnok. Én még ráhúztam ezt a négy évet London után, és azt gondolom, nagyon megérte. Itt voltam újra, tisztességesen felkészültem, tisztességesen végigmentem a távon – úgy gondolom, aki leúszik egy versenyben tíz kilométert, az függetlenül mindentől hősnek tekinthető, az első is, a huszonhatodik is. Szakmailag pedig csak annyit jegyeznék meg, szeretnénk megfejteni a titkot, miképpen képesek néhányan olyan sprintet lenyomni kétezer méter hosszan, amire Kapás Bogi a legjobb napján képes négyszáz méteren, medencében.”

    Anna: „Három hete tudtam meg, hogy jövök, ha huszonhatodik lettem volna, akkor is mosolyognom kellene, még ha nem is annyira felszabadultan, mint így. Azok után, amilyen évem volt, hogy mennyi erőt, időt kellett fordítani arra, hogy feldolgozzam azt, hogy nem sikerült kvalifikálnom, én most csakis mosolyoghatok. Megelőztem több olyan versenyzőt, aki egy éve erre készül, ellentétben velem, akinek most pont az hiányzott, hogy ezt az egy évet úgy csináltam végig, hogy nem lehetek itt. Azaz nem volt, ami átlendítsen edzéseken a holtpontokon, amikor már nagyon fáj, amit az olimpiáért megcsinálsz, de csalódottan talán nem – ez hiányzott az utolsó körön, ahhoz, hogy el tudjak menni az élbollyal, és esetleg pontszerző helyen végezzek. De még egyszer: nem vagyok csalódott, csodálatos élmény volt itt úszni, erőt fogok meríteni belőle a jövő évi, hazai világbajnokságra.”

    Risztov Éva 13., Olasz Anna 14. a maratoniban
    2016-08-15 //

    Hargitay András: Maradtunk az élvonalban, de a tanulságokat le kell vonni

    „Harmadik helyet szereztük meg az úszás éremtábláján az Egyesült Államok és Ausztrália mögött, azt hiszem, ez mindennél többet mond 

    – mondta az úszóversenyeket értékelve Hargitay András szövetségi kapitány. – Az 1992-es barcelonai olimpia óta nem szerepeltünk ilyen eredményesen, hiszen hét érmet szereztünk, közte három aranyat, ennek köszönhetően Magyarország megőrizte vezető helyét Európában, a londoni kontinensviadal után az olimpián is a mi válogatottunk szerepelt a legjobban.”

    A kapitány ugyanakkor jelezte, az amerikai nyomasztó fölényére – egyedül több számot nyertek, mint a többi ország együttvéve –, illetve az európaiak szokottnál haloványabb teljesítményére még keresik az okokat. „A legnyomósabb érv nyilván az ötórás időeltolódás, továbbá a szokatlan időrend, hiszen amikor Rióban 22 óra van, akkor nálunk hajnali három. Az ausztrálok számára az időeltolódás persze még nagyobb, ám számukra a döntők időpontja az ébrenléti időszakra, azaz délelőttre esik. Természetesen a körülmények mindenki számára ugyanazok, ám egyértelmű, hogy az európaiak helyzete volt a legkedvezőtlenebb bizonyos szempontból.”

    Azt a szövetségi kapitány is elismerte, hogy az igazán kivételes úszóknak ez sem jelentett gondot, mindenekelőtt Hosszú Katinka esetében, aki az elmúlt években annyit versenyzett a világ számtalan pontján, hogy számára az átállás rutinmunka volt. „Katinka csodát művelt, világrekordot döntött, mindent megszerzett, ami még hiányzott a fantasztikus éremgyűjteményéből, és semmit sem von le a teljesítményéből, hogy a negyedik aranyból hat századmásodperc híján ezüst lett – ez is mutatja, nagyszerű versenyző, kiválóan felkészült úszó, de nem gép, ő is emberből van. Hálistennek.”

    Hargitay András leszögezte, fals az a megközelítés, hogy milyen lenne az eredménysor Katinka nélkül. „Miért kéne őt kivonni a képből? Ugyanúgy a magyar úszósport része, mint bármelyik másik versenyző, igaz, nagyon is meghatározó része, egy csodálatos tehetség, aki világklasszis teljesítménnyel járult hozzá a válogatott, a magyar úszósport sikeréhez. És ahogy most egy olimpiai ciklus lezárult, úgy szeretnénk mi is lezárni a közelmúlt kiüresedett kapcsolatát, és kezdeni egy újat – én mindenesetre mindent szeretnék megtenni, hogy végre visszatérjünk a normális kerékvágásba.”

    A válogatott teljesítményéről szólva a kapitány elsősorban az éremszerzőket, Kapás Boglárkát, Kenderesi Tamást és Cseh Lászlót emelte ki. „Bogi már négyszázon is érmes lehetett volna, nyolcszázon aztán beteljesedett az álma, országos csúcsokat döntött, tagja volt a pontszerző váltónak, igazi sikertörténet a riói szereplése.”

    Cseh László ismét bebizonyította, hogy a legmélyebb csalódást is képes kiheverni. „Igazi sportember, igazi példakép, a sikereivel, illetve azzal, ahogy egy sokk után képes újraépíteni magát. Az, hogy a kétszáz miért úgy sikerült, ahogy – hiszen elég lett volna a tavalyi kazanyi, vagy a májusi londoni idejét megúsznia, és aranyérmes – még elemzést igényel, de a százon szerzett ezüstérem miatt mindezt jó hangulatban, őszintén tárhatják fel edzőjével, nem pedig keserű szájízzel kell boncolgatni. Mondhatni, a helyette érmet szerző Kenderesi Tamás egyérteleműen a jövő embere, fantasztikus tehetség, akinek olyan a személyisége, hogy sohasem fogja agyonnyomni a tét, óriási pályát futhat be az előttünk álló években.”

    A szakvezető hozzátette, miközben a kiemelkedő szereplésről beszél, mindezt annak tudatában teszi, hogy az öt legfőbb éremvárományos közül kettő szó szerint kiesett – Gyurta Dániel és Verrasztó Dávid –, továbbá a reménybeli titkos feltörekvők, Bernek Péter és Szilágyi Liliána sem tudta hozni azt, amit vártak tőlük. „Az olimpiák előtt visszatérő panel a nyilatkozatokban, hogy nem is a helyezés számít elsősorban, hanem hogy megjavítsam az egyéni legjobbamat. E tekintetben önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy ez csupán Hosszú Katinkának, Kenderesi Tamásnak, Kapás Boglárkának, illetve Sztankovics Annának – száz mellen – sikerült, ami édeskevés, hiszen mikor ne legyen a lehető legjobban felkészülve egy versenyző, ha nem az olimpián? Számunkra ez, illetve néhány kulcsember kudarca azért jelent némi sokkhatást, mert fantasztikus hónapok állnak a sportág mögött, már a kazanyi vb sem sikerült rosszul, de a netanyai rövidpályás Eb 11, illetve a londoni Eb 10 aranya után joggal alakult ki valamiféle hurráhangulat. Ebből kell most kijózanodnunk, függetlenül attól, hogy a legjobbjainknak köszönhetően Magyarország ott van a világelitben. Mégis, meg kell találni az okokat, Cseh Laci miért nem tudta legalább azt nyújtani, amit májusban, Verrasztó Dávid is a dobogóért versenyzett volna a kazanyi idejével, Szilágyi Liliánának csak az előfutamban elért eredményét kellett volna megismételnie a középdöntőben, és finalista, míg Bernek Péter volt már világbajnok és Európa-bajnok rövidpályán, mégis mintha megszeppentnek tűnne, amikor ötvenes medencében kell helytállni. De a többieknél is fel kell tárni az okokat, miért maradtak el a legjobbjuktól, vagy akár a nevezési idejüktől.”

    Amire az indulás előtt büszkék voltak, hogy minden idők legnagyobb csapata kelt útra Rióba – 37 fő –, az mára teherré vált, hiszen ilyen-olyan okokból egyre több kérdőjelet kapcsoltak a létszámhoz. „Én mégis azt gondolom, örülnünk kell, hogy a kvóták számával is demonstráltuk a sportág erejét, mások már két-három résztvevő kvalifikálásával is elégedettek – miközben nálunk több, szám szerint négy olyan úszó is akadt, akinek megvolt a szintje, de az adott számban akadt nála két jobb, így otthon kellett maradniuk.”

    Hargitay András azt ugyanakkor leszögezte: akik most gyengébben szerepeltek, azokat semmiképp sem szabad leírni. „Ahogy több úszónk is mondta, egy gyengébben sikerült olimpia után nehéz olyan kapaszkodót találni, ami segíthet gyorsan felállni – ám az, hogy jövőre Budapesten van a világbajnokság, mindenki számára azonnali, ráadásul soha vissza nem térő lehetőséget kínál a javításra, hiszen kell-e annál jobb motiváció, mint a sikeres szereplés – egyáltalán, a szereplés, a csapattagság kivívása – 15 ezer magyar szurkoló előtt.”

    Hargitay András szerint a 2017. évi budapest vb-csapat kialakításánál két fő szempont dominál: „A csapat gerincét alkotó klasszisok tartsanak ki, kerüljenek ismét kiváló formába, illetve hogy az új generáció képviselői felnőjenek a feladathoz. Ha az előttünk álló egy évben Kenderesi Tamás például megtanul úgy fordulni, delfinezni, mint a legjobbak, akkor nem állandóan hátrányból kell nekivágnia a hosszoknak. Késely Ajna tizennégy és fél évesen szerepelt az olimpián, helytállt, bár neki elsőéves ifiként a junior Eb volt az év fő eseménye, ahol négy aranyérmet szerzett, előtte pedig már felnőtt Európa-bajnok is lett, hiszen délelőtt úszott a később győztes gyorsváltóban. És a Hódmezővásárhelyen remekelt többi fiatal közül is beérhetnek néhányan, így Milák Kristóf, Márton Richárd vagy Barta Márton például.”

    A kapitány végül jelezte, ugyan még zajlik az olimpia, de az uszodában állandóan szóval tartják a magyarokat – leginkább Gyárfás Tamás FINA-alelnököt –, hiszen mindenki a jövő évi világbajnokságról érdeklődik. „Sőt, már most vállon veregetnek, és mondják, nálatok biztos minden másképp lesz. Vagyis: jobb lesz. Kazany után nehezebb lett volna egy sikeres, gigantikus úszóeseményt szervezni – Riót, az itteni körülményeket viszont nem lesz nehéz túlszárnyalni, ráadásul a korábbi évek Európa-bajnokságainak tapasztalatai alapján mindenki meg van győződve arról, hogy tökéletes körülmények várják őket jövő nyáron. És az is tagadhatatlan, hogy többen azt is megjegyezték: ha valami igazi esélyt ad a 2024. évi olimpiai pályázatnak, az a budapesti világbajnokság kiemelkedően sikeres megrendezése.”

    Hargitay András: Maradtunk az élvonalban, de a tanulságokat le kell vonni
    2016-08-12 //

    Pazar éremhajrá, Katinkával, Lacival, Bogival

    Két ezüst és egy bronz a „magyar zárónap” termése a riói olimpián

    Hosszú Katinka 200 háton (egy lehelettel lemaradva), Cseh László 100 pillangón (hihetetlen hármas holtversenyben) lett második, míg Kapás Boglárka élete álmát teljesítve 800 gyorson szerezte meg a bronzérmet. Laci pályafutása 70., Katinka pedig 60. érmét szerezte felnőtt világversenyeken, ami szédületes teljesítmény.

    Csodálatosan hajráztak úszóink Rióban, ráadásul jelképes mérföldköveket is elhagytak, legalábbis Cseh László és Hosszú Katinka. Laci pályafutása 70. érmét szerezte (olimpiákat, világ- és Európa-bajnokságokat beleértve), ráadásul ez a fantasztikus bajnok egyikévé vált azon keveseknek, akik négy olimpián is érmet tudtak szerezni. Hosszú Katinka utóbbi négy évben felpörgő pályafutása 60. érméhez érkezett péntek este: csodálatos versenyben, csupán hat századdal maradt le a bajnoki címről, ami már-már az ő kezében volt, de a hajrában elképesztő sebességre felpörgő amerikai Maya DiRado egy leheletnyivel előbb érkezett a falhoz. Katinka egyébként ugyanabban az időtartományban maradt mindhárom úszása alkalmával (2:06.09, 2:06.03, 2:06.05).

    “A második hely máris munkára ösztönöz – mondta utána. – Ez a versenyszellem bennem van, főleg úgy, hogy pár századdal kaptam ki. A tüzet már érzem, megindult bennem. De hogy is lehetnék csalódott? Úgy érkeztem ide, hogy még nem volt olimpiai érmem, a világbajnokságokon pedig két arany és egy bronz volt a legjobb szereplésem. Ez az egész egyszerűen hihetetlen.

    Viszont tény, annyira elfáradtam, hogy a levezetés közben bizony elhánytam magam. Az utolsó huszonöt méteren szinte már a lábamat sem éreztem, ennyi volt bennem, ma ő volt a jobb. Lehet, hogy a sors akarta így, hiszen neki ez volt élete utolsó versenye, nekem pedig adott egy kis tüzet, hogy jövőre a budapesti világbajnokságon úgy álljak fel, hogy talán ennél a három arany, egy ezüstnél is szebb lesz.”

    „Szerencsére sikerült végig úgy versenyeznem, ahogyan azt előre elterveztem, teljesen ki tudtam zárni azt, hogy olimpia van. Évközben százmilliószor leúsztam már a négyszáz és a kétszáz vegyest is, tudtam, mit kell csinálnom. Csak el kellett engednem magam és azt csinálni, amit tudok."

    „Egyetlen célba érkezésen kívül minden összejött az olimpián, azt, hogy ez az egyetlen dolog, ami nem jön össze, bármikor aláírtam volna. Azért ez a négy érem jelzi, hogy jó úton járunk. Mindvégig bíztunk abban, amit csináltunk, lehajtottuk a fejünket és keményen dolgoztunk. Mindent beleadtam, ennyi volt, de azért a három arany, egy ezüst ’ennyi volt’-nak nem rossz..."

    Cseh Lászlónak nem először kellett a lelki poklok legmélyebb bugyraiból felemelkednie, de akárcsak 2012-ben Londonban, majd 2013-ban Barcelonában, ezúttal is megmutatta: fantasztikus sportember, egészen elképesztő akaraterővel. A három évvel ezelőtti vébéhez hasonlóan a 100 pillangó hozta a feloldozást, igaz, nem akármilyen körülmények közepette: a szingapúri ifjú, Joseph Schooling hihetetlen tempót diktált, őt nem lehetett megfogni, hanem a 21. század három legnagyobb pillangóúszója, Michael Phelps, Chad Le Clos és Cseh Laci egyszerre érintette meg a falat, azaz a modernkori olimpiai úszósport történetében egyedülálló, hármas holtversenyt produkáltak (vb-n, Eb-n már volt ilyen, Kazanyban a női 200 mellen, a 2012-es debreceni Eb-n pedig 50 háton volt egyaránt három bronzérmes, utóbbi alkalommal Bohus Ricsi is ott vigyorgott a dobogón). Nem akármilyen látvány volt, amikor az eredményhirdetésen ez a három világnagyság egymás kezét fogva lépett fel a dobogóra.

    "Az ma is kiderült, hogy fizikálisan nem volt baj, az edzéseket elvégeztük, az pedig, hogy egy ilyen kétszáz pillangó után ezüstérmet tudtam nyerni százon, nagyon jót tesz a lelkemnek. Tény, úgy jöttem ki, hogy meglehet az aranyérem, de azért vagyunk emberek, mert hibázunk, és nem ismerünk fel dolgokat. Ha jövőre lenne megint egy olimpia, nem követném el ugyanezeket - aztán meglátjuk, négy év múlva hol leszek, a tévén nézem, vagy a medence partján. Sajnálom, hogy a legjobbamat nem tudtam megúszni, de még attól is fél másodpercre volt az első hely, azaz ahhoz nagyon jó első ötvenet kellett volna úsznom, hogy esélyem legyen. Így mindenképp maradt motiváció a jövő évi budapesti vb előtt, az első ötvenen még dolgozni kell, a technikámról is kiderült, nem eléggé acélos, és fejben is jobban össze kell szednem magam, hogy az se viseljen meg, ha egy zongora esik a fejemre. Szeretnék jövőre úgy versenyezni, hogy a hazai közönség nem agyonnyom, hanem szétfeszít az erőtől az a szurkolás, ami majd otthon fogad. Kicsit kár, hogy még 30-31 évesen is jönnek újabb dolgok, hogy miken kell javítani, de legalább mindig találok motivációt a folytatásra."

    És végül jött a csodás csattanó, Kapás Boglárka élete úszásával megszerezte azt, amire mindennél jobban vágyott: érmes lett az olimpián. Óriási országos csúcs kellett hozzá (8:16.37) – de edzői megmondták, annyival fog jobbat úszni az előző napi 8:19-es rekordnál, amennyi a dobogóhoz kell. És így is lett. Aztán, akárcsak egy éve, Kazanyban, jöhetett a nyilatkozat, örömkönnyektől áztatva.

    "Próbáltam végig magamra figyelni, lehajtani a fejem, végig a csempéket nézni, hogy minél jobban arra összpontosítsak, amit érzek. Hogy hányadik leszek, az akkor mellékes volt, csak az volt a fontos, hogy kiadjak mindent magamból. Az utolsó ötvenen láttam, hogy nagy csatában vagyunk a brit lánnyal, erre számítottam is, a végén két tizeddel lemaradtam az ezüstről, de emiatt egyáltalán nem bánkódom...

    (Itt Bogi sírdogált kicsit örömében.)

    Bocsánat, nem akarok én sírni, csak kijön az öröm... Amiért jöttem, azt megszereztem, egy sportolóval ez a legnagyobb dolog, ami történhet!

    Előtte és közben is végig magabiztos voltam, tudtam, hogy már a második százon kiadhatom magamból, ami bennem van, mert lesz erőm végig. Meg tudtam csinálni azt, amit akartam, a hajrával együtt, bele tudtam tenni mindent, minden erőmet – és harmadik lettem!"

    Pazar éremhajrá, Katinkával, Lacival, Bogival
    2016-08-11 //

    Csúcsdöntések napja

    Az utolsó éremszerző roham előkészítése zajlott a magyar úszóklasszisok részéről a riói olimpia hatodik versenynapján, és ennek jegyében Kapás Boglárka és Hosszú Katinka is országos csúcsot döntött, míg Cseh László kilábalóban van a gödörből.

     

    Kapás Boglárka saját bevallása szerint egyáltalán nem hajtotta ki magát a 800 gyors előfutamában, sőt, még kicsit fáradtnak is érezte magát az előző napi váltó miatt – ehhez képest kifejezetten sokat ígérő, hogy 8:20 alá tornázta egyéni legjobbját (8:19.43), ami egyben új országos csúcs, és a 2. legjobb idő Katie Ledecky mögött.

     

    Hosszú Katinka 200 háton remekelt: hatalmas fölénnyel vezette a rangsort már délután is, és este is több mint egy teljes másodpercet vert a mezőnyre, miközben előtt 2:06.09-re, majd 2:06.03-ra javította az országos csúcsot. További érdekesség, hogy az a két úszó, aki megelőzte őt a kazanyi vb-n, Emily Seebohm és Missy Franklin, nem érte el a csatlakozást úgymond, mindketten elvéreztek a középdöntőben.

    Cseh László görcsössége is oldódni látszott, függetlenül attól, hogy 100 pillangón sem került idei legjobbja közelébe egyelőre – de valahogy a többiek sem robbantak eddig úgy, mint korábban, így a szolid, 51.57-es idő bőven elég volt a 4. helyre a pénteki fináléban. Ha a lelki béklyókat ledobja magáról, garantáltan robbanni fog.

    Csúcsdöntések napja
    2016-08-10 //

    Csendes nap - 6 hellyel

    Riót beterítették a fellegek, ennek megfelelően kissé szürke napunk volt, csendes esőkkel, csendes délutánnal és csendes estével: 4x200-as női gyorsváltónk hatodik helyen ugyanakkor kiemelkedően szép produkció.

    Négy éve persze ez a nap volt a nagy nap, amikor Gyurta Dani megkoronázta addigi pályafutását – nos, ezúttal nagyon hiányzott a táncból világklasszisunk, ugyanakkor épp a 200 méteres mellúszás döntője bizonyította, az olimpia milyen mértékben képes felborítani a várakozásokat, erőviszonyokat.

    Ennek a számnak a kapcsán ugyebár az volt a fő kérdés, vajon Dani képes lesz-e visszaelőzni az amerikai Kevin Cordes-t, de legfőképpen le tudja-e győzni Marko Kochot, aki 2014-ben Európa-bajnokságot, 2015-ben világbajnokságot nyert, és az idei év első felében is szórta a parádés időket. Nos, az egy dolog – még ha rettentő fájdalma is –, hogy Dani nem úszhatott ma, ám a két nagy riválisról annyit, hogy Koch a legjobbjától súlyos másodpercekkel elmaradva hetedik lett, Cordes pedig mögötte, utolsóként ért célba. Avagy látszik, nem csak Gyurta Danival és Cseh Lacival történnek mellbevágó dolgok Rio de Janeiróban. Az összképhez pedig annyit, hogy a 200 mell új olimpiai bajnokát Dmitrij Balandinnak hívják, aki Kazahsztánból, továbbá a 8-as pályáról hódította meg a világot – annyit kell tudnunk róla, hogy Dani már tavaly, a kazanyi vb-n az egyik legfőbb jövőbeni riválisának nevezte, akitől komolyan tartani illik.

    Node vissza a magyarokhoz, ezen a napon legfőképp női 4x200-as vegyesváltónkért szoríthattunk – az első kötelező feladat a döntőbe jutás volt, ezt mi teljesítettük, de például a britek, a franciák és az olaszok nem, hogy csak a nagyobb elesőket említsük. Hosszú Katinka 1:55.66-os részideje magasan a legjobb volt az előfutamokban, igaz, délutánra megérkeztek a „szerspecialisták” a váltókba. Azaz hiába adtak bele mindent a lányok, reális esélyük nem volt a dobogóra, ahhoz masszív 1:56, 1:57-es úszóvá kellene válniuk a táv első felében  indulóknak. A részidők ugyanis így festettek – délelőtt:

    Verrasztó Evelyn (1:58.81), Késely Ajna (1:58.96), Kapás Boglárka (1:57.77), Hosszú Katinka (1:55.66) – 7:51.17

    És délután:

    Jakabos Zsuzsanna (1:58.90), Késely Ajna (1:58.74), Kapás Boglárka (1:57.65), Hosszú Katinka (1:55.74) – 7:51.03 (jobb, mint amivel Eb-t nyertünk májusban).

    A 6. hely mindazonáltal így is remek produkció, értékes pont a jelenben és a jövőben is, ez egyértelmű.

    Csendes nap - 6 hellyel
    2016-08-09 //

    Hosszú Katinka: azt a hát-százát

    Amire maga is csupán titkon számított, abból valóság lett: a 400 vegyes aranya mellé a száz hát olimpiai bajnoki címét is odatette Hosszú Katinka.

    Új országos csúccsal, 58.45 másodperccel nyerte meg a számot, egészen elképesztőt hajrázva. Aztán 200 vegyesen is fináléba jutott, és 200 pillangón is egész szépen alakultak a dolgok, hiszen Kenderesi Tamás 1., Cseh László 3. idővel finalista.

    Amikor 2012 telén, 2013 tavaszán Katinka az edzősködéssel még csupán barátkozó partnerével, Shane-nel elkészítette a négyéves ciklus tervét, azért is kezdték a hátúszást favorizálni, mert egyértelmű volt: a két fő szám, a vegyesek mellett az olimpiai program leginkább a hátúszók számára lehet kedves. Londonból elég csúnya emlékeik voltak a 200 vegyes döntő-200 pillangó elődöntő ütközéséről, egyébként is, Katinka titokban mindig is vonzódott ehhez az úszásnemhez – azaz elkezdtek a hátra gyúrni. Továbbá Katinka hátára is, elvégre először azt kellett megerősíteni, aztán jöhetett a technika szörnyűségesen aprólékos átalakítása, továbbá a szükséges „kellékek” begyakorlása – a forduló és a delfinezés a vegyes miatt nem igazán lehetett probléma, viszont a hátszámok ritmusának összerakása rengeteg gyakorlást igényelt.

    A most véget érő ciklus kiemelt viadalain ugyanakkor sohasem derülhetett ki, milyen is igazán Katinka a száz háton. A vb-k és Eb-k programja ugyanis teljesen más, mint az ötkarikás játékoké, az azonban közös benne, hogy telibe veri a kétszáz vegyes fináléját – a vb-n előfutam-középdöntő formájában, a nagy Eb-ken pedig egy délután van mind a két döntő.

    Berlinben így is nyert két aranyat, igaz, háton holtversenyben lett első Mie Nielsennel, Londonban viszont a dán lány pihenten megelőzte az eredményhirdetésről a rajthoz nyargaló Katinkát. Egy éve, Kazanyban pedig reggel repesztett egy 58.78-as országos csúcsot Hosszú, ám aztán fájó szívvel visszalépett, mivel a 200 vegyestől egy wattnyi energiát sem akart elvonni (és igaza lett, hiszen akkor született meg az első nagypályás világrekord). Azaz a riválisok nem tudhatták, milyen az, amikor Katinka frissen vág neki a szám fináléjának.

    Nos, most kiderült. Az már érdekes volt, hogy még a középdöntőben sem jött senki jobbat annál, mint amit Katinka úszott egy éve az előfutamban – jelzés volt, hogy itt tényleg bármi megtörténhet. És meg is történt: bár féltávnál még csak hatodik volt, a hajrája valami veszetten jól sikerült, hihetetlen sebességre gyorsult az utolsó húsz méteren, és így a hátspecialista vetélytársakat sikerült faképnél hagyni, és végül új országos csúccsal a második aranyérmét is megszerezte Katinka.

    Mennyivel másabb volt így, frissen – az, hogy 200 vegyesen második idővel került tovább, a történtek fényében kevésbé izgalmas. Egyértelmű, pihenten az a finálé is más lesz, mondhatni, ott aztán tényleg abszolút favorit.

    De lássuk, mit mondott Katinka a nap végén, összegzésként.

    „Mindig gondoltam arra, hogy jó lenne egyszer úgy versenyt nyerni, mint Egerszegi Krisztina, akinél az utolsó ötven méteren már mindenki hátradőlhetett. Ez összejött négyvegyesen – de persze az sem baj, ha néha izgalmasabb egy verseny, mint a mai, amikor nem lehet sejteni, hányadiknak csapok a célba. Az, hogy a százat megnyerjem, egyértelműen cél volt, ugyanakkor nem véletlenül mondtam a középdöntő után, hogy százon lehetsz első és nyolcadik is, mert elég egy hiba, és vége a versenyednek. Négyszázon lehet korrigálni egy rontást, itt nem. Azt azonban tudtam, ha össze tudom rakni úgy az úszásomat, ahogy elterveztük, akkor lehet esélyem az éremre. És ma én tényleg csak élveztem a versenyt, amelyben a legjobbamat akartam adni, és most valóban minden összeállt.”

    Ami pedig a többieket illeti, Jakabos Zsuzsanna küzdött becsülettel, de 10. lett 200 vegyesen, így az egyéni szám olimpiai fináléja továbbra is csupán álom neki.

    Annál huszárosabban vágtázott a két kétszáz pillangósunk, Kenderesi Tamás a londoni Eb-vel ellentétben nem csupán az előfutamok során bizonyult a legjobbnak, de valami egészen elképesztő produkciót nyújtva a fináléba is az 1. idővel (1:53.92) került be – miközben csaknem egy teljes másodperccel javította meg élete legjobbját. Ja, és momentán 2-0-ra vezet Michael Phelpsszel szemben, mivel mindkétszer legyőzte az amerikai szuperhőst. Cseh László reggel lazán úszott, délután viszont kissé szétesően, saját bevallása szerint is hiányzott a dinamika a mozgásából. Ideje (1:55.18) nagy talány: altatásnak elvben remek, hiszen májusban, Londonban 1:52.9-cel nyerte az Eb-t, nem ilyen csúcsformában – ugyanakkor az sem kizárt, hogy Lacira picit rázuhant a verseny, és az ötkarika bűvöletében jobban érzi a feszültséget a kelleténél. Őszintén reméljük, mestere, Plagányi Zsolt – akárcsak Kazanyban, és a többi viadalon – kiűz minden rontó szellemet Laci fejéből, és akkor a kedd is egészen varázslatosnak ígérkezik.                      

    Hosszú Katinka: azt a hát-százát
    2016-08-09 //

    Harmadik Katinkának, harmadik hely Tamásnak

    Hosszú Katinka harmadik aranyérmét nyerte négy nap alatt, Kenderesi Tamás pedig 19 esztendősen lett olimpiai bronzérmes.

    Komolyan kárpótolta magát Hosszú Katinka az előző három olimpia sikertelenségéért: harmadik aranyérmét nyerte négy nap alatt – ezúttal 200 vegyesen –, amivel beállította gyerekkori példaképe, Egerszegi Krisztina barcelonai csúcsát. Kenderesi Tamás pedig 19 esztendősen lett olimpiai bronzérmes, 200 pillangón.

    Hosszú Katinka a 400 vegyes és a 100 hát után a 200 vegyest is behúzta – azaz ebben az olimpiai ciklusban, 50-es medencében a 2013-as és 2015-ös vb, a 2014-es és 2016-os Eb után az olimpián is leduplázta a két vegyesúszó számot, vagyis ebben a műfajban negyedik éve veretlen a kiemelt viadalokon.

    Ezúttal a brit Siobhan O’Connor szokatlanul közel tempózott Katinkához, avagy nem véletlenül sejtették azt róla Shane-ék, hogy egyszer még veszélyes lesz klasszisunkra, 200-on benne látták és látják a tehetséges ellenlábast – most ugyan Katinka sikerét nem veszélyeztette komolyan, ám mindössze három tizeddel mögötte ért célba. Katka a tavalyi világrekordját „békén hagyta”, de az olimpiai csúcsot azért megjavította.

    „Száz háton mindent kihoztam magamból, de most nem úsztam jól: hiányzott a rajt, két forduló, egy kidelfinezés... Viszont azért dolgoztunk ennyit, hogy akkor is versenyt tudjak nyerni, ha nem tudom kihozni magamból a maximumot. Nagyon sokat jelent, hogy a harmadik aranyamat is megszereztem itt, és ezzel beállítottam Egerszegi Krisztina csúcsát, hatalmas megtiszteltetés, hogy vele egy lapon emlegetnek. Előzetesen egy aranyat is aláírtam volna – pontosabban alá nem írtam volna, mert versenyezni imádok, de ha valaki megígérte volna, nem lettem volna elégedetlen.”

    A másik nagy várakozással övezett számban, 200 pillangón volt magyar a dobogón – ám megint csak a várakozásokkal ellentétben nem Cseh László, hanem az ifjú vetélytárs, Kenderesi Tamás nyert érmet, mégpedig egy bronzot. A 19 esztendős klasszis ismét megjavította élete eddigi legjobbját (1:53.64), ami a harmadik helyre volt elég, Michael Phelps és a japán Szakai mögött.

    "Nagyon boldog vagyok, egy álom teljesült ma. Büszke vagyok arra, hogy sikerült már ezelőtt is két olyan úszást bemutatnom, amelyre felfigyelt az ország, a világ... És persze nagy motiváció, hogy csupán 26 századra voltam a bajnoktól, Michael Phelpstől. Elsősorban rá figyeltem, na meg Lacira, a japánt kevésbé láttam. Phelps most túl erős volt, ez egyértelmű. Nem, nem beszéltünk, az ünnepléssel volt elfoglalva, amit nem is csodálok, jár neki. Számomra most mindennél fontosabb, hogy dobogóra állhatok."

    Sajnos, akitől igazán vártuk, hogy friss világ- és Európa-bajnokként a nagy eseményen, az ötkarikától öveze simán megmutatja – helyette kaptunk egy, a démonaival küzdő Cseh Lászlót, aki végül a 7. helyen zárt. Holott csak a májusi, londoni Eb győztes idejét kellett volna hoznia, nem többet, az is biztos győzelmet jelentett volna.

    „Az utolsó ötvenen egyszerűen megálltam. Mentem volna, de képtelen voltam rá. Nem tudom az okát most megmondani. Fáradtnak, fásultnak éreztem magam a végén. Közben egyre csak azt vártam, hogy na, most jön az a könnyed úszás, mint Londonban, hogy beindulok – de nem jött. Abban a formában itt simán kellett volna nyernem. Ilyen 1:56-os időt olyankor úszom, amikor egy felkészülési versenyen a 200 pille a sokadik szám, és előtte nem volt szinte semmi pihenőm. Most valamiért nem ment, nagyon sajnálom. És persze hatalmas gratuláció Kenderesi Tominak a bronzéremhez, óriási teljesítmény. Én megpróbálok száz pillangón javítani. Végül is rövidebb táv, csak nem fáradok el annyira...”

    A nap további krónikáház tartozik két újabb „vezérevezős” elvesztése. Szilágyi Liliánának nem sikerült a finálé 200 pillangón: ha csak a reggeli idejét megismétli (2:06.99), besétál a döntőbe, a gyengébb esti eredmény miatt azonban ez elmaradt. Ennél is jobban sajog, hogy Gyurta Dániel nem jutott tovább a középdöntőbe sem, ennek ellenére a most még olimpiai címvédőnek számító kiválóság nem kívánja temetni magát.

    "Őszintén sajnálom, ez most egy ilyen év, egy ilyen időszak. Azt érzem, hogy az edzések mennek, a 2:10-es, 2:11-es időket eddig is szórtam bármelyik végén, ebből gondoltuk azt, hogy versenyen le tudok majd menni fokozatosan 2:07 környékére. Be kell látni, ez most messze volt. Azt éreztem közben, hogy van egy sebességlimit, amit nem tudok áttörni. Mentem, de nem tudtam gyorsulni, maradtam ugyanazon a frekvencián, és ez nem elég. Ha most véletlenül továbbléptem volna, nagy csoda akkor sem történt volna velem, ezt is őszintén be kell ismernem.

    Volt már ilyen időszak az életemben, merthogy ez egy hullámvölgy, vitán felül. Csakhogy egy sportembert az minősít, hogy miképp tud talpra állni az ilyen szituációkból. Nekem egyszer már sikerült, és sikerülni fog megint – hiszen kell-e annál jobb motiváció, mint egy világbajnokság Budapesten? Én 2003 óta gyűrődöm a felnőttek között, ha valaki megkérdezné a mostani mezőny tagjaitól, hogy tegye fel a kezét, aki már 2004-ben, Athénben döntőt úszott, egyedül lennék. De ha csak azt kérdezik meg, hogy tegye fel, aki Pekingben és Londonban is, akkor is csak egy kéz lenne a magasban. Próbáltam mindig a legjobbamat adni, örömet szerezni a magyar szurkolóknak, nagyon sokszor sikerült - kérem, nézzék el nekem, hogy most nem. De ígérem, visszatérek, sőt, rögtön itt, a vegyesváltóban igyekszem mindent megtenni a csapatért."

    Harmadik Katinkának, harmadik hely Tamásnak
    2016-08-08 //

    A Magyar Úszó Szövetség elnökének reagálása a vádaskodásokra

    Ma délután Gyárfás Tamás hivatalos levélben utasította vissza a Hosszú Katinkával szembeni vádaskodásokat több amerikai médiumnál

    A levél magyar fordítását alább olvashatjátok:

    Tisztelt Szerkesztő Úr!

    Hosszú Katinka 400 vegyesen elért fantasztikus világcsúcsa után sajnálatos módon sejtetések, sőt, mondhatni vádaskodások jelentek meg a teljesítményét illetően, amelyeket a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.
    Teljes mértékben egyetértünk azzal – és magunk is azért küzdünk –, hogy a doppingot kiirtsuk a sportból, ugyanakkor szégyenletes és elítélendő mindennemű megalapozatlan vádaskodás. Ez árt az úszósportnak, az olimpia eszméjének, és legfőképpen árt annak a sportolónak, aki élete álmát beteljesítve, minden eddigit felülmúló produkciójával elkápráztatja a világot.
    Hosszú Katinkát csak ebben az évben 39 alkalommal ellenőrizték, valamennyi teszt negatív eredménnyel zárult. Helytállása tiszteletre méltó, kérjük, hogy az őt megillető hangnemben értékeljék, kommentálják a teljesítményét.

    Őszinte tisztelettel
    Gyárfás Tamás
    a Magyar Úszó Szövetség elnöke

    Az angol levél letölthető itt:

    A Magyar Úszó Szövetség elnökének reagálása a vádaskodásokra