Hírek

    2016-04-12 //

    16. FINA-világbajnokság, Kazany

    Így jutottunk ötről a tízre

    Barcelona: 3 arany, 1 ezüst, 1 bronz – 5 érem. Kazany: 3 arany, 3 ezüst, 4 bronz – 10 érem. Úszóink tehát megduplázták a dobogós helyezések számát, ami lenyűgöző teljesítmény. Következzék nyolc medencés nap krónikája, plusz az összefoglaló a nyíltvízi úszók remekléséről.

     

    1. nap

    Melegítés Európa-csúccsal

     

    Az első úszónapon a 400 gyorson indulóktól leginkább jó helyezéseket reméltünk, az ugyanis sejthető volt, hogy Bernek Péter még nincs kész hasonló robbantásra ezen a vb-n, mint amit láttunk tőle a dohai rövidpályás viadalon. Bár délelőtt is biztatóan úszott, délután nem tudta a „beígért” lefaragást megcsinálni, csupán néhány tizeddel ment jobbat, a 3:44-es idő még messze volt (3:46.29), a jobb helyezéshez, netán dobogóhoz az kellett volna – így maradt az ötödik hely.

    Kapás Boglárka ötödik idővel lett finalista 400 gyorson, ám délután gyengébb időt jött – igaz, neki a 800 és az 1500 a fő száma –, így végül 8. lett (4:08.22).

    Annál jobban kijött a lépés Hosszú Katinkának, aki egészen elképesztő sebességre pörgött fel rögtön a délelőtti előfutamban 200 vegyesen, és egy svunggal megdöntötte saját, 2009-ben felállított, cápadresszes Európa-csúcsát. Délután pedig még faragott is belőle, immár 2:07 alatt van (2:06.84), és már elérhető közelségben van a világrekord. Ugyanebben a számban Jakabos Zsuzsanna délelőtt egészen biztatóan úszott, délután azonban nem tudott 2:10-es időt, bár szerette volna (2:11.91) – azzal bent lett volna a döntőben, így 12. lett.

    Cseh László tán önmagát is meglepve kezdett egészen parádésan 50 pillangón – bár a sprinttáv egyáltalán nem az ő száma, egyre csak bámultunk, hogy délelőtt második, délután harmadik legjobb idővel repült tovább, mindkétszer megdöntve az országos csúcsot (23.06 másodjára). Érdekesség, hogy Cseh egyéni legjobbja pillangón immár sokkal jobb, mint az 50 gyorson, Győrött nyáron elért ideje (23.32)!

     

    2. nap

    Katinka: világrekord, immár 50-esben is

     

    Hosszú Katinka egyre közelebb került a cápadresszes csúcsok egyik „ledurvábbikához”, Ariana Kukors 2:06.15-ös római idejéhez: vasárnap délután már csupán hét tizedre volt tőle. Ám hogy hogy milyen nehéz volt megverni a „piros vonalat”, az végül is kiderült a döntőben: óriási fölénnyel győzött, és végül 3 századdal tudta megjavítani a csúcsot.

    „Délután egy pillanatot sem aludtam, mert csak a versenyre koncentráltam. Nem akartam magam beleélni a világcsúcs-döntésbe, nehogy ez túlzottan elvigye a gondolataimat. Azt persze sejtettem, hogy nyerek, de ebbe sem akartam túlzottan belelovalni magam, mert ez mégiscsak egy világbajnoki döntő. Magára az úszásra egyáltalán nem emlékszem - ami egyértelműen mutatja, hogy ez jó volt, mert ez akkor van, amikor tényleg ki tudod zárni a külvilágot teljesen és tényleg kiadsz mindent magadból. Az utolsó húsz-huszonöt méter van meg, mert akkor kezdett nagyon fájni mindenem, de a lényeg, hogy azért csak jött a fal.

    Számomra a világcsúcs a csúcs. Az, hogy nálam gyorsabban senki sem úszott még az adott távon. Ez többet jelent az aranyérmeknél is. Rövidpályás már úsztam, de ötvenes medencében még nem, ezért jelent ez különösen sokat – ráadásul egy olyan cápadresszes csúcsot sikerült megdöntenem, amire 2009-ben azt mondták, valószínűleg soha, vagy csak évtizedek után fogják megjavítani. Most végre beleélhetem magam abba, amikor valaki elmondhatja magáról: egy varázslatos álma teljesült.”

    Hetedik világbajnokságáról sem megy haza üres kézzel Cseh László, ami történelmi teljesítmény: ilyenre még soha, senki nem volt képes az úszósport történetétben. Ráadásul egyértelmű, hogy a magyar világklasszis úgymond csak „előkarácsonyozott”, hiszen 50 pillangón egyáltalán nem volt tervbe véve a dobogó. Mégis ott állt a harmadik fokán (holtversenyben a lengyek Czerniakkal), miután a versenyt a franciák torpedója, Florent Manaudou nyerte. Ha Lacinak hasonlóan jól kijön a fal, mint egy napja, akkor második is lehetett volna 23.06-os idejével – de így, a 23.15-tel megszerzett bronzra sem panaszkodott.

    „Úsztam én már ezerféle számot, de igazából a mai napig nem tudom, hogyan kell egy jó ötvenes sprintet leúszni, mert ez annyira távol áll tőlem – értékelt Laci. – A rajtom állítólag megint a leglassabb volt, bár szerintem még mindig jobb, mint a tegnapi – és szerintem a fal sem jött ki olyan jól, nagyjából ennek tudható be, miért nem sikerült jobbat úsznom, netán 23 alá mennem, amit egyébként szerettem volna. Ez az egész egy kirándulás volt, ami persze igen jól sikerült. Az éremnek nagyon örülök, de annak még jobban, hogy megkaptam a visszaigazolást: jó formában vagyok, megvan a sebességem, az pedig a kétszázon sem árt, ha az ember azért tud haladni.”

     

    3. nap

    Bogi varázsbronza

     

    Kapás Boglárka a hatodik legjobb idővel kvalifikálta magát hétfőn az 1500 gyors másnapi fináléjára, és alapvetően egy célja volt: 16 perc alá vinni az országos csúcsot, azaz jobb időt úszni, mint egy nappal korábban (Barcelonában délelőtt úszta máig legjobb idejét, 16:02-vel, másnap néggyel gyengébbet jött). Nos, a célt elérte – sőt, valami egészen elképesztő módon teljesítette túl. A 15:47.09-es idő elképesztő országos csúcs, ráadásul a táv első felében hatodikként, 1100 után negyedikként tempózó Bogi ráérzett, hogy a dán Lotte Friis egyre jobban besavasodik, így az utolsó százon egyre közelebb ért hozzá, majd az utolsó ötvenen faképnél hagyta vetélytársát – csak ezen a hosszon 2.5 másodpercet hozott rajta.

    A bronzérem megszerzésének élménye aztán rá is omlott azonmód, a medencéből kijőve menthetetlenül eltörött a mécses, így a mixed zóna bejáratánál Lotte Friis próbálta vigasztalni az örömkönnyekben fürdő magyar klasszist... „Ez olyan hihetetlen... – mondta kicsit később Bogi, továbbra is szipogva. – Úsztam, ahogy tudtam, közben éreztem, hogy a harmadik-negyedik helyen haladok, mert azt láttam, hogy többen is mögöttem vannak. Az utolsó ötvenen már fájt mindenem, viszont azt is láttam, hogy Lotte teljesen lelassult, ő meg azt látta, hogy jövök, és ilyenkor az üldözőnek sokkal könnyebb, mint az üldözöttnek. Még el sem hiszem, ami itt most történt velem. Talán majd két-három nap múlva... A gondolataim még le vannak maradva most az érzelmek mögött... Csodálatos, hogy ilyen mezőnyben érmet tudtam szerezni. Ezek után a nyolcszázra is úgy állok oda, hogy bármi lehet."

    A középdöntőkben is fenomenálisat alakítottak a mieink. Cseh László a reggeli előfutam után délután is repesztett egy 1:53-as időt – erre rajta kívül senki sem volt képest, még a szám olimpiai és világbajnoki címvédője, Chad Le Clos sem, aki egy másodperccel ért el gyengébb időt Lacinál. Igaz, a dél-afrikai a 200 gyors döntőjében is indult előtte, azaz szerda este garantáltan frissebb lesz, Cseh azonban egészen elképesztő formába lendült így, arccal a 30. születésnapja felé, hiszen hét évvel a pekingi játékok után sikerült ismét 1:54-en belülre kerülnie (a döntőben ezüstöt érő Európa-csúcsához – 1:52.70 – közelít egyébként igen erősen).

    Hosszú Katinka az előző napi óriási produkció után, kevésbé kipihenten, rövid alvás után jutott el két lépésben a 200 gyors döntőjéig, a negyedik idővel finalista, ám ez ebben a mezőnyben tényleg semmit nem jelent: az első és az utolsó között 72 század a különbség, azaz frenetikus izgalmakra van kilátás.

     

    4. nap

    László: király, tíz év után is

     

    Az esti „Nap hőse” sajtótájékoztatóra Cseh Lászlót választotta ki a FINA – nem véletlenül. Kevesen gondolták volna, hogy tíz évvel első világbajnoki győzelme után ismét képes lesz csúcsra érni. Márpedig sikerült neki: 200 pillangón az olimpiai és világbajnok Chad Le Clost megelőzve lett aranyérmes. Hosszú Katinka majdnem elsírta magát a last call roomban Laci győzelmét látva – ezek után végzett 5. helyen 200 gyorson.

    Az ötven pillangó után Plagányi Zsolt sokat sejtetően mosolygott. „Kétszázon jó lesz. Nagyon jó” – mondta az edző, és Laci bronzérmet hozó ötvenes sebességét látva valóban úgy tűnt, sokadszor is új fejezetet tud kezdeni. „Laci hagyományosan lassú kezdő, Barcelonában a leglassabban kezdte az első ötvenet a kétszázas döntőben, ezt nem maradhatott így, mert utána már hiába kapaszkodott” – mondta a mester.

    Nos, Kazanyban teljesen másképp festett minden. Bár Le Clos megint nagyon bekezdett, ám nem tudta leszakítani Lacit – olyannyira, hogy féltávnál egyetlen század választotta el csupán őket. A harmadik ötvenen Cseh beleerősített (kicsit túl korán, lásd edzője lenti nyilatkozatát), a negyediken egyértelműen vezetett, ám a végén nagyon rámásztak a többiek – csakhogy Laciban volt még annyi erő, hogy megtartsa előnyét, és végül még egy picit javított előző napi eredményén (1:53.48).

    „Hát, nem gondoltam volna januárban, arccal a harminc felé, hogy kétszáz pillangón leszek a világ legjobbja… – mondta kissé elérzékenyülve Laci. – Az azért bennem volt, hogy még egyszer meg akarom mutatni, ezért váltottam, ezért kezdtünk új módszerekkel edzeni. Megvan az eredménye. A mai úszás nem volt a legjobb, az utolsó húsz méteren már nagyon nem éreztem a karjaimat, ennek ellenére tudtam, akkor is végigcsinálom. Hogy sírtam-e utána? Majdnem. De csak majdnem – mert erős vagyok.”

    Hosszú Katinka első igazán komoly délutánja nem teljesen úgy sikerült, ahogy tervezte: negyedórán belül úszta le a 200 gyors döntőjét, majd jött a 200 pillangó – az első, egyébként rettenetesen kiélezett versenyben végül 5. lett (1:56.19), picit kapkodó úszással, míg pillangón nem tudta hozni a várt sebességet, és 13-ikként nem jutott a fináléba.

    „Szeretném Lacira fogni, hogy így sikerült a kétszáz gyors, mert a last call roomban néztem a döntőjét, és majdnem elbőgtem magam örömömben... Nincs még egy olyan úszó, aki ennyire megérdemelte, hogy megint aranyérmes legyen – mondta Katinka. – Utána jöttem én, és amit el lehetett rontani a kétszáz gyorson, azt mindent elrontottam. Nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezek után a kétszáz pillangó sem ment úgy - de hogy őszinte legyek, ezt most már nem is bánom annyira. Még két nagyon komoly számom van, a kétszáz hát és a négyszáz vegyes, talán jól is jön, hogy holnap adott esetben pihenhetek, de ezt még megbeszélem Shane-nel.”

    Ott lesz viszont a 200 pille fináléjában Szilágyi Liliána, aki remek úszással harmadik helyen kvalifikálta magát, ráadásul mestere, Turi György szerint az „utolsó nagy roham” a záró ötvenen még nem volt akkora, mint lehetne – a fináléban viszont ez sokat jelenthet.

    A nap zárásaként az alkalmi „vegyes-vegyes” váltó Balog Gábor, Horváth Dávid, Verrasztó Evelyn és Jakabos Zsuzsanna összetételben végül 8. lett – tőlük a döntőbe jutás is nagyszerű tett volt a váratlanul nagy, 26 csapatos mezőnyben. „Elég hideg volt már a végén, ez picit zavart mindenkit – de úgy gondolom, ennél többet aligha várhattak tőlünk” – értékelt a „szóvivő”, Balog Gábor.

     

    5. nap

    Lilu mosolyog

     

    Szilágyi Lilána célja az volt, hogy boldogan jöjjön ki a vízből, és ez végül is így történt, hiszen mosolyogva nyilatkozott a 200 pillangó döntője után. Igaz, az ideje sajnos gyengébb volt (2:07.76), mint a középdöntőben (ahonnan 3. idővel került be), igaz, a 2:07.05-tel is ugyanúgy 7. helyen végzett volna – a dobogóhoz 2:06.51 kellett, ami csupán hét századdal jobb, mint az az idő, amivel Lilu tavaly nyerte a nancsingi olimpiát.

    Gyurta Dániel óramű pontossággal szállította az előre eltervezett eredményeket: 2:09-es időt délelőtt, 2:08-ast délután, mindkét alkalommal 33 másodperccel kezdődő részidőket úszva a második, harmadik és negyedik ötvenen, csak a középdöntőben néhány tizeddel jobbat. A döntőre egyértelműen gyorsabbak lesznek az ötvenek, csupán az a kérdés, a többiek tudnak-e hasonlóan sebességet váltani – az mindenesetre egyáltalán nem izgatja Danit, hogy csupán harmadikként került a fináléba. Mint mondta, amiatt sem feszül, hogy történelmet írhat zsinórban negyedik aranyérmével: „két eset lehetséges: vagy háromszoros vagy négyszeres világbajnokként megyek innen haza.”

    Balog Gábornak kicsit betett az előző napi mix-vegyes váltó két száz méteres repesztése, még sohasem kellett a fő száma előtti napon ilyesmit csinálnia, alkalmasint ezért sem sikerült elérni azt, amiért jött, hogy döntőbe kerüljön 200 háton – 12-ként zárt a középdöntőben.

     

    6. nap

    Gyurta Dani: most nem

     

    Egy napja Gyurta Dániel arról beszélt, hogy nem lenne szabad túl erősen kezdenie a döntőben, azaz semmiképp sem szeretne 1:02-nél gyorsabb első százat, mert az nem tesz jót a másodiknak. Ehhez képest nagyon belehúzott, 1:01.65-tel fordult, amihez már nem tudta azt a lendületet hozzátenni, amit megszoktunk tőle, és végül 2:08.10 perces idővel bronzérmesként zárt a német Mario Koch és az amerikai Kevin Cordes mögött.

    Most, az eredményhirdetés után, edzői társaságában pedig már azt elemezték, hogy elvitte a szíve, tempót akart diktálni, de ez most nem ment. Edzője, Virth Balázs jelezte, hogy világcsúcs-részidőn belül fordult negyedikként ötvennél, ami neki nagyon erős. Dani hozzátette: egyáltalán nem érezte, hogy elfáradt volna – ugyanakkor ez a technika nem arra van kitalálva, hogy veszett erővel próbáljon úszni az ember, hanem épp ellenkezőleg, higgadtan, nagy tempókkal. „A technika már nem bírta el az erőmet” – mondta mosolyogva, Törös Károly pedig finoman megjegyezte: „Az utolsó huszonöt méteren a tempóid elkezdtek rövidülni, míg Koché éppen hogy hosszabbakká váltak.” Aztán megállapodtak abban, hogy szakmailag is zavarbaejtő lett volna, ha 2:08-as idővel vb-aranyat lehetett volna nyerni.

    Nem mintha Koch 2:07.76-ja kiverte volna a biztosítékot: a német maga azt nyilatkozta, hogy amikor ránézett a táblára, az volt az első gondolata, hogy ez azért gyenge produkció volt, és ő lepődött meg a legjobban, hogy ezzel világbajnok lett (viszont örömében este elment a Burger Kingbe). Dani erről annyit mondott: „Igazából emiatt vagyok mérges. Hogy nem volt magasan a léc, hogy 2:07.7 elég volt, és én még ezt sem tudtam hozni.”

    Később még hozzátette: „Ez kizárólag rajtam múlott: ha megúszom a legjobb időmet, én nyerek, nem sikerült, így harmadik lettem, gratulálnom kell a riválisaimnak, elsősorban Marcónak, aki remek úszó. 2007 óta mindig döntős vagyok minden világversenyen, 2009 óta mindenhol érmes, most valamiért ez volt a maximum. Az edzések alapján meglehetett volna a 2:07-es idő, úgy gondolom, az elején hagytam magam belerángatni egy gyorsabb kezdésbe, és ez ütött vissza az utolsó ötvenen. A második túl gyors volt, emiatt nem tudtam úgy hajrázni, mint szoktam - de ezt még végigbeszéljük az edzőimmel. Egyáltalán nem baj, hogy az olimpia előtt történt ez, legalább van miből tanulni, a többiek is belekóstoltak a győzelem ízébe, és Rióban inkább rajtuk lesz a teher. Nem érzek csalódottságot, csak motivációt, hogy az olimpián megmutassam, én vagyok a legjobb, 2017-ben, Budapesten pedig visszaszerezzem azt a címet, amit eddig háromszor sikerült megnyernem.”

    Bár ez a nap a 200 mell miatt tűnt fontosnak, mégis egy másik mérföldkő miatt marad inkább emlékezetes: csaknem 24 év után megdőlt Egerszegi Krisztina legendás 2:06.62-es ideje, ami a cápadressz-korszak után országos csúccsá szelídült, addig viszont 17 éven át állta világcsúcsként az utódok ostromát. Hosszú Katinka már reggel közel került, az elődöntőben pedig simán átadta a múltnak a nagyszerű eredményt (2:06.18) – a jó hír az, hogy saját bevallása szerint még maradt az úszásban tartalék: „Tudom, hogy különleges nap ez a mai, mégis, hadd mondjam azt: amikor Krisztina ezt az időt úszta 1991-ben, még nem volt ilyen dressze, nem volt ilyen sapkája, és nem a hátúszóknak kitalált új rajtgépről indult - azaz még sokat kell javulnom, ha azt akarom, hogy tényleg hozzá hasonlítsanak. Úgy gondolom, még maradt ebben az úszásban, azt nem mondom, hogy teljesen jól esett, mert a kétszáz az kétszáz, de tudok ennél jobbat, az az érzésem. Még nem vagyok rutinos hátúszó, azaz holnap nagyon éles lesz a döntő, függetlenül attól, hogy ennyivel jobbat úsztam.”

    A nagy trió harmadik tagja, Cseh László is kitett magáért: reggel elképesztő időt repült 100 pillangón, több mint fél másodpercet faragott le az országos csúcsból, először nyomva az időt 51 másodperc alá, amin maga is meglepődött (50.91). Mint mondta, „ez most kicsúszott”, délután viszont jobban vigyázott, saját bevallása szerint kőkeményen behúzta a féket az első ötven méteren, így jött alig egy tizeddel gyengébbet, s került holtversenyes elsőként a fináléba.

    Takács Krisztián reggel még 8. volt,  délután sajnos csupán 10. – avagy ismét megtapasztalhattuk, hogy a sprintek sprintjében, 50 gyorson tényleg milliméterek döntenek. Krisztián 5 századdal (22.07), azaz egy leheletnyivel maradt le két topfavorit mögött, akik között aztán a szétúszás döntött (Vladimir Morozov és Nathan Adrian viadalát az orosz nyerte). Az bántotta, hogy nem tudta megismételni a győri idejét, az ob-n elért 21.7-es eredményével simán meglett volna a finálé – ezen a távon azonban mindennek stimmelnie kell, és most valami hibádzott, valami apróság, bár Krisztián nem igazán érezte, mi volt az. Egyébként jellemző, hogy Morozovék 22.02-t úsztak holtversenyben, egy órával később, a szétúszásban pedig már 21.90-et mértek az orosznak, és 21.98-at Adriannek, azaz ezt a számot valóban nehéz mértani pontossággal végigcsinálni...

     

    7. nap

    Cseh László egy nappal a zárás előtt még őrizte „egyérmes” előnyét (3-2) Hosszú Katinkával szemben, hiszen mindketten újfent dobogóra állhattak a kazanyi világbajnokságon. Az utolsóelőtti napon Cseh teljessé tette a kollekcióját, az arany és a bronz mellé egy ezüstöt szerzett 100 pillangón, míg Katinka harmadik lett 200 háton.

    Bár mindkét versenyzőnk a legjobb idővel jutott be, egyértelmű volt, a döntők más műfajt képviselnek, ott bármi megtörténhet. Katinka például a fordulóknál rendszeresen előbb bukkant fel vetélytársainál, ám aztán az úszósebesség a címvédő Missy Franklinnél és a világcsúcs-tartó Emily Seebohmnál valamelyest gyorsabbnak tűnt – végül ők ketten előzték versenyzőnket.

    A melegítőmedencénél az edző-férj, Shane azt elemezte, hogy egyértelműen versenyzésben kell még javulnia ezen a távon Katkának, mert ez a szám nem az időeredményekről szól, hanem arról, ki éri el előbb a falat. Ehhez meg kell találni a megfelelő taktikát, az ideális ritmusváltásokat, az elképzeléseket ugyanakkor kizárólag élesben lehet igazán tesztelni, hiszen nem mindegy, hogy többméteres előnnyel vezet valaki, vagy két világklasszis rivális között úszik, és az ő sebességük is hat a lélekre s ezáltal a testre is.

    Katinka így értékelt: „Ez egy másik nap volt, egy másik verseny. Ezen a távon még tanulnom kell az igazi versenyzést – ebben eddig ötvenes medencében még nem volt igazán részem, kétszáz háton többnyire egyedül úsztam, igazi ellenfelek nélkül. Jó lett volna egyszer Missy vagy Emily ellen tesztelnem magam – mégiscsak a világbajnokról, illetve a világcsúcs-tartóról beszélünk. Úgy érzem, ma ebben maradtam alul. Amikor beértem, az volt bennem, de jó lenne még egyszer leúszni ezt a versenyt, mert nem éreztem úgy, hogy mindent kiadtam magamból. A második ötvenet például sokkal jobban megnyomhattam volna. De a bronzéremmel így is boldog vagyok, eddig hatodik hely volt a legjobb ezen a távon nagy versenyen, most léptem egy nagyot előre, és remélem, idővel meglesz az a rutinom itt is, ami megvan azoknak, akik már öt-tíz éve úsznak háton.”

    Cseh László is becsülettel odatette magát, ismét megjavította az országos csúcsot – ám itt előjött az úszósport szépsége, amit mi most kissé bánatosan csodáltunk, úgymond: hiába győzöd le önmagad, ha van még valaki, aki nálad is gyorsabb. Laci is gratulált Chad Le Closnak, aki hatalmas egyéni és egyben Afrika-csúccsal (50.56) győzött, életében először érve célba 51 másodperc alatt.

    „Bár csúcsot úsztam, úgy érzem, még mindig van ebben a számban tartalék – magyarázta Laci. – A rajtomon javítani kell, messze nem én jövök fel elsőként a víz alól a tizenötös vonalnál, ettől függetlenül most az első ötven jó volt, a másodikon nem tudtam annyira erőteljesen húzni, mint szerettem volna. Talán azt mondhatom, hogy ez a száz még nincs úgy összerakva, most elsősorban a kétszáz volt fókuszban, Rióig sokat kell javulnom még, de fogok is. Chad ma nagyot úszott, óriási gratuláció neki, még az életben nem jött 51-en belül, látszik, hogy kőkeményen oda akarta tenni magát a kétszáz után, és ez most sikerült neki, nagyon nagy egyéni csúccsal nyert.”

    És egy mondat Phelpsről: „Jó időket úszott, le a kalappal, de a világbajnokság most Kazanyban zajlik, itt kell elérni az eredményeket, ezekben az előfutamokban, elődöntőkben és döntőkben. A lényeg, Rióban csatázunk egy jót, ha minden igaz.”

    És korántsem mellesleg: Cseh Laci az első férfiúszó, aki egy úszásnemben három távon is érmes lett egy világbajnokságon – továbbá megszerezte a 12. vb-érmét is, amivel olyan állócsillagokat hagyott le az európai nagyságok örökrangsorában, mint Pieter van den Hoogenband (10) és Alexander Popov (11) – most már csak a német pillangózó félisten, Michael Gross (13) áll előtte.

    A krónikához pedig még annyit, hogy Kapás Boglárka a nyolcas pályára szorulva próbált helytállni 800 gyorson, ám túl későn kezdett gyorsítani, miután kint, a szélén egyáltalán nem látta a bentieket, és végül a 6. helyen zárt, önmaga számára csalódást keltő idővel.

     

    8. nap

    Verrasztó-könnyek és Katinka-címvédés

     

    Verrasztó Dávid eddig Európában tündökölt, az első apróbb áttörést a tavalyi, dohai világbajnokság hozta, ahol rövid pályán már bronzérmes lett. Most viszont megtörtént az igazi „színpadra lépés”: immár a vb-dobogón is viszontláthattuk klasszisunkat, mégpedig a második helyen! Félelmetes hajrát vágott ki – a japán Daja Szeto ma rettenetesen erős volt, viszont az amerikai vetélytársat, Chase Kaliszt óriási finisben megelőzte, így ezüstérmes lett! (És hogy minden szép legyen: a papa, Zoltán legnagyobb eredménye, a cali vb-győzelem után 40 évvel ismét egy Verrasztó állhatott vb-dobogóra!) Verrasztó Dávid

    „Számomra az a legfontosabb, hogy sikerült megdönteni az egyéni legjobb időmet. Nagy dolog, hogy sikerült lehajráznom az amerikai ellenfelemet, erre nem gondoltam volna – igazából a bronz tűnt előzetesen elérhetőnek, nagyon örülök, hogy végül a második hely sikerült. Szeto nagy időt ment, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó - őt nem igazán tudtam volna befogni, nekem ma ez volt a maximum.”

    Verrasztó Zoltán, Dávid édesapja és edzője a könnyeivel küszködött. „Végig a sírás kerülgetett… De megálltam. Nagyszerűen úszott Dávid, minden résztávon sikerült azt végrehajtania, amit megbeszéltünk. Nagyon fontos volt, hogy az idén több olyan versenyre is el tudott menni, ahol találkozott a nagy ellenfelekkel, a japánokkal is például, azaz igen sok versenyszituációban volt része, nem érhette semmilyen meglepetés. A hajrája pedig egyenesen lenyűgöző volt. Az idén nagyon jó csapat állt fel, én írom az edzéstervet, Molnár Ákossal pedig végrehajtják, ami párosítva Ákos szellemiségével kiváló eredményeket hoz, így ugyanis végre megszűntek az apa-fiú konfliktusok.”

    Molnár Ákos, Dávid másik edzője, egykori úszótársa amondó volt: „Dáviddal nagyon sokat léptünk az idén előre. Ő elsősorban a versenyszituációkban volt gyenge, ha valami éles helyzet adódott, szinte mindig rossz döntést hozott. A nagy versenyeken már a rajtkőre lépés pillanatában lefagyott – ezen kellett szisztematikusan változtatnunk. Ez sikerült. Megmondtam neki: ő egy Európa-bajnok úszó, történhet bármi, jöhet ezután akármennyi kudarc, vagy abba is hagyhatja akár az úszást, ezt már senki nem veheti el tőle, azaz ne legyen kishitű, ne féljen a vereségtől, ő kiváló úszó, akinek nem kell semmitől sem tartania. És rengeteget gyakoroltuk a különböző versenyszituációkat, azt például, amit az utolsó ötvenen láttunk tőle, ezen a héten még külön gyakoroltuk, és fantasztikusan ment neki. Azaz én nem vagyok meglepve, hogy ezüstérmes lett – és ez óriási tartást ad neki Rióra.”

    Hosszú Katinának viszont csak a piros vonal volt az ellenfele – ez mutatja a világrekord megúszásához szükséges tempót. Nos, akárcsak délelőtt, délután is elég hosszan őt üldözte a vonal, még az utolsó százra fordulva is, ám a záró ötvenen már elé került, és Katka eléggé le is lassult – mint utóbb kiderült, irtózatosan begörcsölt a combja, azaz úgy győzött, hogy az utolsó 20-30 métert szinte lábtempó nélkül úszta végig, kizárólag a karjával húzott...

    „Egy újabb álmom vált valóra ezzel az eredménnyel – mondta utána. – Az egész világbajnokság úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Megismételtem a barcelonai eredményemet, de az egészet felülmúltam a 200 vegyes világcsúcsának megdöntésével. Igen, az egy picit talán elvitte a koncentrációmat, így a vébé közepén talán nem tudtam úgy úszni, ahogy szerettem volna, bár így is először voltam döntős kétszáz gyorson, és állítom, hogyha tízszer leússzuk azt a döntőt, akkor tíz különböző eredmény született volna. A kétszáz háton még rutint kell gyűjtenem – a négyszáz vegyes pedig megint jól sikerült, bár egyelőre nem sikerült 4:30 alá kerülnöm, és 8 századra voltam az Európa-csúcsomtól is, remélem, hamarosan meglesz a még jobb idő, és természetesen itt sem állok le a világcsúcs „üldözésével”. Pontosan érzem, hol kell javítani, hol lehet még jobbá tenni az úszásokat – de az biztos, hogy nagyon boldogan távozom Kazanyból.”

    Jó oka lehet rá: Katinka hasonló eredménnyel zárt, mint Barcelonában (2 arany, 1 bronz), így már ötszörös világbajnok – vb-aranyak tekintetében így már ő számít minden idők legeredményesebb magyar úszójának, a négyszeres győztes Darnyi Tamást megelőzve.

    Vegyesváltónknak lett volna még ott a helye a döntőben, de sajnos Gyurta Dani szokásos rajtéhsége ezúttal rosszul sült el: míg a londoni olimpián a 0.00-ás váltása is kellett az 5. helyhez, most ismét rossz ütemben repült, –0.18-as ideje miatt kizárták a csapatot, pedig 3. idővel jutottunk volna be (s lett volna a váltó automatikus riói résztvevő). Így marad a londoni pótvizsga, az Eb-n a 12 kvalifikált mögötti négy legjobb idő egyikét kell megúszni.

    Persze, az összkép így is óriási: a medencés úszócsapat 3-2-4-es éremmutatóval zárt, amivel az úszó éremtáblán a 6. helyen zárt válogatottunk. Előttünk végeztek az amerikaiak, az ausztrálok, a kínaiak, a britek és a franciák – míg mögöttünk olyan nagyhatalmak, mint a svédek, a hollandok, a japánok, az olaszok, a németek vagy a brazilok. A 9+1 érmes termés meglehetősen jó előjel mind a riói olimpia, mind a 2017-es budapesti világbajnokság előtt.

     

    +++keretféle+++

    Kazanka: egy riói kvóta és egy ezüst

     

    A nyíltvízi versenyeken elsősorban a lányok tettek ki magukért: Risztov Éva olimpiai kvótát szerzett, míg Olasz Anna a magyar küldöttség első érmét – ez valamiféle kárpótlás volt neki, hiszen életében először nem tudott tízbe kerülni egy nemzetközi viadalon, és így lemaradt Rióról. A fiúknak ezúttal nem jött ki annyira a lépés, de Gyurta Gergely vagy Papp Márk 2016-ban még kiharcolhatja az ötkarikás részvételt.

    És akkor néhány részlet, először is, a nagy dráma, a női 10 kilométeres verseny a Kazanka-folyó holtágában: Risztov Éva a 10., Olasz Anna 3.6 másodperccel mögötte a 11. helyen végzett. Mivel csak az első tíz kvalifikál innen az olimpiára, és az itt kvótát szerző nemzetek a selejtezőn már nem vehetnek részt, mindez azt is jelenti, hogy csak az ötkarikás címvédő mehet Rióba, Annának újabb négy évet kell várnia az olimpiai indulásra.

    Risztov Éva természetesen boldogan nyilatkozott: „Elmondhatatlanul boldog vagyok. Ha valaki London után azt mondja, hogy harmincévesen még Rióban is résztvevő leszek, talán kinevetem. Azt is tudom, nem sokan bíztak benne. Akik viszont igen, azoknak nagyon hálás vagyok – szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem volt, aki hitt a sikeremben. A mai alapvetően biztonsági úszás volt, elsősorban azért mentem előre az elején, hogy kimaradjak a közelharcokból. Ez sikerült is, továbbá az is, hogy végig az élbolyban haladjak.”

    Négy éve, a sanghaji vb-n diszkvalifikálták, így csak a 2012. májusi selejtezőn vált biztossá a londoni részvétele (ahol hasonló előnnyel előzte meg Olasz Annát). „Most ez bizonyosan új távlatokat nyit: egy év készülés az olimpiára, ez egészen nagyszerű. Minden hónap, hét, nap pontosan megtervezhető. Nagyon eltökélt vagyok, hogy élek ezzel a fantasztikus lehetőséggel.”

    Olasz Anna három nappa később, a 25 kilométeres viadalon szerzett magának elégtételt – minthogy ő szerezte a magyar küldöttség első érmét a kazanyi világbajnokságon (az úszóviadalok ezután kezdődtek).

    A 25 kilométeres viadal érdekesen alakult. Ahogy lenni szokott, bár a lányok negyedórával a fiúk után indultak a 10 körös viadalon, féltáv után nem sokkal a férfiak utolérték őket. Olasz Annáék csak erre vártak: elkezdtek együtt úszni az erősebb nem élmezőnyével. És csaknem 10 kilométeren keresztül, a hatodik és a kilencedik kör között végig együtt mentek velük – ez a tempó teljesen szétbontotta a női mezőnyt, egy ideig hárman, a vége felé már csak ketten bírták tartani a tempót, a két Anna, Cunha és Olasz. Az utolsó egy kilométerre fordulva még egymás mellett haladtak, ám a tavaly az év legjobbjának választott, többszörös Világkupa-győztes brazil hajráját már nem bírta követni Anna, az ezüstérme azonban egy pillanatig nem forgott veszélyben.

    „Sokat kivett belőlünk, amikor a fiúkkal együtt mentünk, az utolsó kör már rettenetesen hosszúnak tűnt, azt hittem, sosem lesz vége – mondta a versenyt követően Anna. – Nagyon akartam ezt az érmet, egyrészt, hogy legyen valami kárpótlás a tíz kilométer után, másrészt mégiscsak nagy dolog a magyar csapatból elsőként a dobogóra állni. Most nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. Ez volt életem második 25 kilométeres versenye, és megint sikerült ezüstérmet nyernem – bár ez sokkal keményebb volt, mint az Európa-bajnokság. Most elmegyek, még úszom egyet a kanadai Világkupán, aztán kis pihenés után elkezdem a készülést az őszi versenyekre, ismét Amerikában.”

    Úgy fest, a leghosszabb táv áll igazán testhez a magyaroknak, hiszen a világbajnokságok történetében korábban 1994-ben Kovács Rita (ezüst), 2011-ben pedig Gercsák Csaba (bronz) szintén 25 kilométeren lett dobogós.

    16. FINA-világbajnokság, Kazany