Hírek

    2017-12-28 //

    In Memoriam Littomeritzky Mária

    Kilencven esztendős korában, Szenteste napján elhunyt egy újabb olimpiai bajnokunk, Littomeritzky Mária. A Magyar Úszó Szövetség a Helsinki játékok aranyérmesét saját halottjának tekinti. Most azzal az összefoglalóval búcsúzunk tőle, amelyet 2016-ban készítettünk abból az alkalomból, hogy ő is tagja lett a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának – majd felidézzük azt a levelet, amelyet az ünnepségre küldött, hiszen előrehaladott kora miatt már nem tudott részt venni a ceremónián. Nyugodj békében, Lito!

    A magyar úszósport első és mindmáig egyetlen váltóban szerzett olimpiai bajnoki címének részese, aki három ötkarikás játékon képviselte színeinket.

    1948-ban, Londonban még csupán ötödik lett a magyar négyes, ám az elkövetkező években a legendás Mesti, Sárosi Imre keze alatt világverőkké váltak a magyar hölgyek.

    A „Lito” becenévre hallgató villámember 1951-ben tagja volt a Moszkvában új világ- rekordot (4:27.2) felállító négyesnek, ám aztán a megannyi versenyzés során elért eredmények alapján úgy rangsorolták a legjobbakat, hogy Littomeritzky Máriának a helsinki játékokon az előfutamban jutott szerep, a döntőben Temes Judit úszott Székely Évával, Novák Évával és Ilonkával. Bár a kor szokásai szerint a helyszínen nem kapott aranyérmet, a szervezők később mégis elküldték neki, azaz Lito a budapesti finn nagykövetségen rendezett ünnepségen hivatalosan is olimpiai bajnok lett.

    „Én már Londonban is ott voltam, de ott még csak az ötödik helyre futotta erőnkből – emlékezett vissza a régi szép időkre. – Azután egyre jobbak lettünk, 1951-ben, Moszkvában, a világcsúcsot úszott váltóban én is szerepeltem, mégsem tudtam bennmaradni a kezdő négyesben. Akkoriban ugyanis szinte minden hétvégén volt valamilyen verseny, s mi ezeken szívesen részt is vettünk. Az ott elért eredmények azután szinte automatikusan rangsoroltak bennünket. Végül örültem, hogy legalább első tartalékként én is ott lehetek a finn fővárosban, ahol az előfutamban úszhattam is. Azután jött a döntő, a hatalmas fölénnyel megnyert váltó, amely sikerrel a hátunk mögött kihallgatást kértünk Hegyi Gyulától, a küldöttség vezetőjétől. Elpanaszoltuk, hogy az egyszínű, sötét, darócszerű anyagból készült fürdőruhákban – amelyek alá 1948-ban még kötelezően fecskét is fel kellett venni –, a kulcscsontunk mindig kisebesedett. Gyula bácsi megszánt bennünket, s a győzelmek jutalmaként valamennyien vehettünk egy-egy, jó minőségű dresszt.”

    Hamarosan Európa-bajnoki arany- és ezüstéremnek is a részese volt 1954-ben, majd ugyanebben az évben – megismételve az 1947-es, párizsi remeklést – Budapesten egyaránt tagja volt a főiskolai világbajnoki címeket szerző kvartetteknek; vegyesváltóban a világrekord-döntés is sikerült (5:07.8). Egyéniben 100 gyorson (1947), 200 mellen (1949) és 100 pillangón (1954) szerzett ezüstérmet a vb-ken, emellett 23 magyar bajnoki cím büszke birtokosa, melyeket 1943 és 1958 között sikerült elnyernie (100 pillangón négyszer egymás után győzött).

    Bár 1956-ban, az ismert körülmények miatt az úszók nem ismelhették meg négy évvel korábbi teljesítményüket, Lito mégis Melbourne-ben érte el élete legjobb egyéni eredményét, amikor is 4. lett 100 méteres pillangóúszásban.

    Kislánya megszületése után, 1959-ben vonult vissza, majd diplomáját hasznosítva a MÁV Kórházban gyógyszerészként dolgozott, illetve szeretett klubjában, a BVSC-ben edzőként tevékenykedett, eleinte mellékállásban. Később, midőn vezetőedző lett, még az úszókollégiumba is beköltözött, hogy a lehető legtöbb időt tölthesse tanítványaival. Utóbb visszatért a gyógyszerészek közé, és nyugdíjba vonulásáig ismét a betegekért dolgozott, hatalmas odaadással.

    Littomeritzy Mária levele a 2016-os Magyar Úszó Hírességek Csarnoka beiktatási ünnepsége alkalmával

    “Tisztelt Magyar Úszó Szövetség, Kedves Sporttársaim!

    Köszönöm ezt a nagy megtiszteltetést, hogy a százhalombattai Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagjává válhatok!

    Örömmel csatlakozom a tagokhoz, különösen szeretett edzőmhöz, Sárosi Imréhez, és olimpiai váltós csapattársaimhoz, Novák Ilonkához, Szőke Katóhoz és Székely Évához, és persze az utánam következő generációk sportolóihoz, akiknek a pályafutását már sajnos csak az újságokból és a televízióból követhettem nyomon!

    Amikor tizenévesen először medencébe ugrottam, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha a magyar úszósport legnagyobbjai között kaphatok helyet, és különösen jól esik, hogy ennyi évvel aktív időszakom után is még ilyen nagy megtiszteltetésben részesülhetek.

    Egész életemet a sportnak szenteltem, három olimpián úszóként, két olimpián edzőként vettem részt, és sok éven keresztül mesteredzőként dolgoztam a BVSC-ben az utánpótlás nevelésén. Nagyon örülök, hogy a magyar úszósport még ma is a világ élvonalába tartozik, hogy ennyi új uszoda épül, és megannyi rátermett szakember biztosítja, hogy a hírességek csarnokának falát újabb és újabb hősök fotói díszítsék.

    Sajnos, egészségi állapotom már nem engedi meg, hogy az ünnepségen személyesen vegyek részt, de lélekben Veletek vagyok, és együtt ünnepelek a régi és új tagtársakkal! A múzeum gyűjteményét szeretném helsinki olimpiai diplomámmal gazdagítani, remélem, legnagyobb sikerem emléke például szolgálhat a jövő generációinak.

    Nagyon köszönöm még egyszer az elismerést.”

    In Memoriam Littomeritzky Mária